A tárlat megnyitóján Moór Györgyi környezeti nevelő köszöntötte az alkotókat és a vendégeket, s elöljáróban az alkotócsoport összefogó erejét, együttműködésük eredetét emelte ki. - Már ki tudja hány éves az a hagyomány, hogy itt, a Dunakanyar alatt, Vácon közös tárlattal jelentkezik az alkotócsoport. Ez a közösség korábban Nagymarosi Képzőművészeti Egyesület néven szerveződött, majd székhelyüket – kényszer szülte módon – áttették Zebegénybe. Ekkor vették fel a Dunakanyar „vezetéknevet”.

De lélekben és a csoporttagok illetőség szerinti többsége által az egyesület alapvetően nagymarosi maradt. Hogy ez miért fontos? Mert azt hiszem, nem hazabeszélek, ha azt mondom, Nagymaros, a Dunakanyar az ország, de szerintem a világ egyik legszebb helye. Képzőművészek ezt már rég felfedezték, néhányan még biztosan emlékeznek a helyi művésztelepre, számos híres festő is élt, alkotott ezen gyönyörű településen. A hegyek, a Duna, Visegrád látványa, a hangulatos, kanyargó, meredek utcák jellegzetes német-sváb házaik bájával nemcsak a hozzánk látogatók, de a helyi lakosok szívét-lelkét is melengetik. Hát ilyen híres helyről hozták el most is legújabb kiemelkedő kincseiket a művészek, hogy minél többen örömüket leljék bennük - mondta bevezetésként Moór Györgyi. Holdtöltés nap estjén nyílt meg a tárlat, az ajánlásban ez is hangsúlyt kapott, Moór Györgyi ennek kapcsán így fogalmazott: "Sötétség és fényesség – mi ez, ha nem ellentét, ha nem változás, ha nem váltakozás? Legyen ez a vezérfonalunk, tekintsük meg ezzel a szemlélettel a kiállított műveket, hogy érezzük, értsük az ellentét, a változás, a váltakozás képek kiváltotta hatását!"

A tárlat alkotásai valóban nagyon sokrétűek mind témájukat, mind műfaji "hovatartozásukat" illetően: egy térbe függesztett installáció gyújtópontja körül olajképek, grafikák, fotográfiák sorakoznak a paravánokon - portrék, csendéletek, tájképek, absztrakt művek. Viszont van egy túlnyomó többséget alkotó műalkotás blokk: ezek a művek a dunakanyari táj ihletadó erejéről tanúskodnak.

Moór Györgyi ezen művekről megjegyezte: "Mily gyönyörű természeti környezetben élnek és alkotnak a DUKE művészei! Irigyelhetnénk is őket, mondván, csak kinéztek az ablakon, és máris van miről festeni! Hisz a nagymarosi tájban csak gyönyörködni lehet, s ha már ily szép, hát nosza, örökítsük meg a papíron, a festővásznon. Nézze meg a zsúfolt városban élő nép, mily szép vidékek is vannak felénk!" A tárlat február 25-ég látható a MIMK Kávézó Galériájában.