- Kedves Ica, úgy tudom, hogy sportcsaládból származol?

- Igen, édesapám kitűnő asztaliteniszező és labdarúgó volt. Anna nővérem atlétikában (100, 200 méteres síkfutásban, távolugrásban) az ifjúsági válogatottságig vitte, de sajnos súlyos sérülése közbeszólt. A bátyám is sportolt.

-  Mi volt az első sikered?

-  Emlékszem arra, amikor 1964-ben, még általános iskolai tanulóként négy tusában országos bajnokságot nyertünk. Ezután családommal Debrecenbe költöztünk, itt kötöttem barátságot az atlétikával, a DEAC-ban versenyeztem, majd pár év múlva Újpestre kerültem.

-  Mi történt veled 1970-1981 között?

-  Bejártam a világot, s ha pénzt nem is kaptunk, élményben és látványosságban bőven volt részem. A magyar válogatott mezét 32 alkalommal húzhattam magamra, miközben a következő versenyszámokban vettem részt: 60 és 100 méteres síkfutás, 60 és 100 méteres gátfutás, ötpróba, távolugrás és 4x100-as váltó tagjaként szerepeltem, így több mint harminc magyar bajnoki címet szereztem.

   - 2020-ban lesz a 32. nyári olimpia, Tokióban. Hogyan gondolsz vissza a Te olimpiai szereplésedre?

- Az 1968–ban, Mexikóban megrendezett olimpia eseményei, amikor 18 éves voltam, nagy hatással voltak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is ott akarok lenni a következőn, és így is lett. Az 1972. augusztus 26 – szeptember 11. között Münchenben lezajló, életem első olimpiájára napi három edzéssel készültem. A nemzetközi túszdráma ellenére, emlékezetes volt számomra. Ötpróbában 4419 ponttal nyolcadik lettem, távolugrásban 639 centiméterrel, országos csúccsal tízedik. Őszintén bevallom, az 1976-os montreali olimpiára lelkileg nem voltam felkészülve, nem is akartam kimenni. Elmondhatom, az olimpiai játékok már önmagában is hatalmas élményt nyújtottak, és életre szóló barátságokat is kötöttem.

- Az Európa bajnokságok sikeresebbek voltak?

- Mivel akkoriban még nem volt világbajnokság atlétikában, ezért az Európa-bajnokságokat négyévente rendezték meg. És igen, sikeresebbek voltak: az első EB szereplésem 1971-re esett, Helsinkiben a 4x100 méteres váltónk 5. lett. Egy évre rá, a rotterdami fedett pályás kontinensbajnokságon, 60 méteres gátfutásban, a döntőben 8.32 másodperccel ötödik lettem. A legsikeresebb és legeredményesebb évem 1974-ben volt. A római EB-n távolugrásban, a két riválisom, a kelet-német Voelzke és a szovjet Alfejeva állt előttem a világranglistán. A döntőben az első két ugrásom nem sikerült. A hatodik ugrásnál úgy éreztem, hogy jól fogtam el az ugrólécet, a talajra érés is sikerült, ekkor tudtam, hogy nagyot ugrottam, 665 centimétert. Azonban még hátra volt a két nagy rivális, de nem tudtak túlugrani, és így lettem magyar csúccsal Európa-bajnok, másnap pedig ötpróbában hatodik.

- Tizenegy éve nyugdíjas vagy, mivel telnek napjaid?

- A családom körében boldogan telnek a hétköznapok. Férjem, Gresa Lajos 1976. január 17-én a budapesti Olimpiai Csarnokban fedett pályás versenyen, 60 méteren 6.44 másodperccel világcsúcsot futott. Ráadásul huszonötször szerepelt a magyar válogatottban. Londonban ismerkedtünk meg, és 1976-ban házasodtunk össze. 1977-ben megszületett Ilona lányunk, aki jelenleg angoltanárnőként dolgozik a Bárdos Lajos Általános Iskolában, munkaközösség-vezető, és osztályfőnök. Unokánk, Bíró Beáta, a Radnóti Miklós Gimnázium egyik kiváló tanulója. Dolgoztam edzőként is, de igazán az oktató-nevelő munka állt közel hozzám. Hat évig a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnáziumban, utána három évig Újpesten, a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Gimnázium testnevelő tanárnőjeként dolgoztam, ahol te is ott tanítottál, velem együtt. Innen mentem nyugdíjba. A versenyzést 1980-ban befejeztem. Gazdag élményt adott a sportpályafutásom, várom az olimpiát, és bízom a magyar sportolók jó szereplésében.