- A jubileum kapcsán továbbra is elmondható: Vác kivételes helyzetben van azzal, hogy önálló levéltárral büszkélkedhet. Mennyiben jelent ez különleges rangot?

- A fővárosi levéltáron kívül összesen négy településnek van ilyen önálló intézménye, de a kis- vagy középvárosok között Vác az egyetlen, hiszen a további három város Székesfehérvár, Tatabánya és Győr, amelyek megyeszékhelyek, megyei jogú városok. A helyi önkormányzat annak idején egyfajta kényszerű helyzetben döntött a feladatvállalásról, mert 2004-ben a Pest Megyei Önkormányzat úgy határozott, hogy a ferences rendi kolostorépületben addig működő megyei levéltár váci osztályát megszünteti. Ott tevékenykedett az elődintézmény 1978-tól, a városi történeti iratok, tehát Vác történeti iratai is ott voltak, korábban pedig Budapesten. Ezt követően a megyei levéltár akkori vezetősége felkereste a polgármestert, dr. Bóth Jánost, hogy a település fel tudja-e vállalni egy vállalni egy városi levéltár fenntartását. Az egyeztetések nyomán végül tizenöt évvel ezelőtt, egészen pontosan október 1-jével megalapította a helyhatóság Vác Város Levéltárát, éspedig egyhangú döntéssel, azért ezt ennyi idő távlatából is fontos hangsúlyozni. Tehát mindenki egy új intézmény alapítása mellett szavazott. Ugyanakkor voltak bizonyos szerencsés körülmények, merthogy a megyei önkormányzat, az akkor üresedőben lévő egykori múzeumépületet térítésmentesen átadta a városnak. Egyébként is az egykori lakóház tulajdonosának - Pauer Imre akadémikusnak - az volt a szándéka, hogy az épületben a Váci Múzeum Egyesület, a múzeum kapjon helyet, vagy pedig egy olyan kulturális intézmény, ami a város közérdekét szolgálja, tehát a hagyatéki, végrendeleti szándékkal ugyancsak találkozott az új funkció meghatározása. Az induláskor kaptunk tíz millió forintot, továbbá elhozhattunk állványokat a kolostorépületből az iratok tárolásához. A szükséges felújításokat, az átköltözés, berendezkedés folyamatát követően két évvel később, 2006. szeptember 15-ére pedig minden feltétel adott volt az intézmény megnyitásához. Dióhéjban ennyi az alapítás története, de ehhez hozzá kell tenni, hogy nagy elismerés illeti az önkormányzatot, hiszen a város anyagi lehetőségeinek megfelelően egy igazán korszerűnek mondható levéltárat hozott létre. A mai napig azt lehet mondani, hogy nagyon jó körülmények között működik intézményünk, sokkal jobb helyzetben vagyunk még mindig, mint akár számos megyei levéltár.

- És hát azért is dicséret illeti az önkormányzatot, mert amikor szűkösebbé vált a büdzsé, akkor is folyamatosan biztosította a működés feltételeit.

- Igazából egyszer volt egy olyan szándék, hogy összevonnak a művelődési központ égisze alá, gazdasági értelemben meg is történt a kulturális intézmények egyesítése. Viszont egy levéltárat nem lehet más profilú kulturális intézménnyel összevonni. Legfeljebb más levéltárral való fúzió képzelhető el, de azért bízom abban, hogy nem ez a jövő, és hosszú távon is mindig ragaszkodni fog az önkormányzat az önállóságunkhoz. Úgy látom, hogy az új városvezetés részéről is ez a szándék, ebben a körben megvan a ragaszkodás, az a törekvésünk, hogy a város polgársága körében is mindinkább megerősítsük ezt a kötődést.

Az Év Levéltára díj 2018 - Dr. Horváth Ferenc és munkatársai 

- Mi lehet ennek a kulcsa?

- A levéltárak esetében általános törekvésnek mondható, hogy mindinkább magániratokat is igyekeznek gyűjteni, gondozni. Tehát a közfeladatot ellátó szervek, intézmények működése során köziratok keletkeznek, azokat kötelező átvenni, gondosan tárolni, a magániratok viszont családok, személyek, különböző testületek, civil egyesületek életének a lenyomatai, amelyeket senki nem köteles átadni levéltári gondozásra, viszont nagyon fontos lenne, hogy minél többen éljenek ezzel a lehetőséggel. És itt ne csak papír-alapú iratokra gondoljunk, hanem elektronikus dokumentumokra, fényképekre is, illetve kicsit tartózkodva a tárgyakat szintén megemlítem, de csak azért vagyok visszafogott, mert az ilyen dokumentumokat elsősorban a múzeumok gyűjtik. Tehát összefoglalóan az a cél, hogy minél több magániratot átvehessünk, amelyek révén úgymond bensőségesebb módon is képet lehet alkotni a település mindenkori életéről. Ez a gyűjtőmunka célzottan is történhet, amikor például egy-egy kiadványt, kiállítást szeretnénk létrehozni akár valamilyen évforduló kapcsán. Mindenkit arra biztatok, hogy forduljon hozzánk bizalommal, ha valamilyen magániratot, hagyatékot biztos helyen szeretne tudni. Sokan segítik gyűjtőmunkákat, és most négy személynek – dr. Cserni Istvánnénak, Demmel Lászlónak, dr. Somorjai Gábornak és Szarka Győzőnének – emléklappal köszöntük meg, hogy a köz javára értékes dokumentumokat adtak át levéltárunknak.

- Kérem, emelje ki a legfontosabbnak tartott kiadványaikat az elmúlt másfél évtizedből!

- Elsősorban úgynevezett forráskiadványokat igyekszünk megjelentetni, nem annyira összefoglaló műveket, persze ilyen munkák is napvilágot láttak és látnak a gondozásunkban, de ezeket a többnyire monografikus köteteket jobbára külső szerzők jegyzik. Az egyik legjelentősebb vállalkozásunk a váci végrendeleti kötetek megjelentetése, ebből eddig három látott napvilágot, azzal a szándékkal, hogy elősegítsük a város tizennyolcadik századi, tizenkilencedik század eleji története átfogóbb megismerésének lehetőségét, és itt gondoljunk mindenekelőtt a nemzetközi szintű különlegességnek számító Memento Mori kiállítás információs hátterének minél árnyaltabbá tételére. Egy következő nagy kihívás volt az 56-os kötet, ez szintén egy forrásközlés, ezerkétszáz oldalon jelentek meg olyan források benne, amelyekről korábban nem tudtunk. Ennek a kiadványnak is van egy adattári része, amelyben számtalan egykori szereplő legfontosabb életrajzi adatai megtalálhatók. A város kiadásában jelent meg egy történeti városkalauz, ezt angol nyelven és később rövidített formában újra kiadták. Tehát egyrészt a saját terveink szerint jelentetünk meg kiadványokat, másrészt a városnak is mindig van valamilyen szándéka, aminek a megvalósításában közreműködünk.

- A kiállítások közül melyeket lehet kiemelni?

- Talán a legnagyobb sikert a Váci Értéktárral közösen rendezett Kodak-Forte kiállítás aratta. Aztán kiemelném azt a tárlatot, amelynek keretében tíz nevezetes váci családnak a történetét mutattuk be. További jelentősebb ilyen eseményünk volt még a Karay-Krakker család két tagja életútjának a bemutatása, az egyikük, Karay-Krakker Kálmán a két világháború között tíz éven át volt a város polgármestere volt, később megyei főispán lett, az ő időszaka alatt rengeteg olyan beruházás valósult meg, amelyek révén számos városképi szempontból is jelentős középület készült el, mondhatni, hogy ezen fejlesztések révén nagymértékben modernizálódott a település.

- A lakossági közszolgáltatás kapcsán mi a legfontosabb feladata az intézménynek?

- A törvényi előírásnak megfelelően kutatótermet tartunk fenn, kutatószolgálattal állunk mindenki rendelkezésére. Ezen túlmenően fontos az ügyfélszolgálat, tehát amikor valamilyen igazolásra, adatra, például egykori építési engedélyre, iskolai végzettség igazolására van valakinek szüksége, másolat kiadásával segítjük a hozzánk fordulókat. Minden tevékenységünknek alapvető feltétele az iratok biztonságos őrzésének szavatolása, erre klimatizált raktárhelyiségeink szolgálnak. Számtalan területen együttműködünk a városi közművelődési intézményekkel és közgyűjteményekkel. Hadd emeljem még ki a nemrég új épületet kapott Váci Püspöki és Káptalani Levéltárral való szoros együttműködésünket, hiszen a két intézmény közösen még jobban tudja segíteni a kutatókat.  

- A jövőre vonatkozóan milyen terveket, akár álmokat emelni ki?

- A leglényegesebb a biztonságos működés, tehát hogy a város továbbra is fontos feladatának tekintse a levéltár fenntartását. Aztán vannak álmaim. Szükségünk lenne egy olyan berendezésre, amivel tömegesen lehet digitalizálni az iratanyagot, mert ez a jövő. Mégpedig azért, mert ha elektronikus formában hozzáférhetőek az iratok, az egyrészt megkönnyíti a kutatók, ügyfelek dolgát, másrészt lehetővé teszi az eredeti anyagok kímélését. Ez persze nem csak egy gépet jelentene, hanem még egy státuszt is szükségessé tenne. Végül, de nem utolsó sorban pedig folytatni szeretnénk a különböző kiadványok megjelentetését. A jövő év első számú feladata ezen a téren az I. világháború váci vonatkozásait, frontharcos vagy épp hátországi szereplőit reflektorfénybe állító kiadvány. Ehhez már annyi forrás – több mint hatezer személy adatait tartalmazó adatbázis – áll rendelkezésre, hogy papír-alapon biztosan nem lesz mód a megjelentetésre, tehát online formátumú dokumentumanyagot készítünk. Aztán folytatásra vár még a végrendeleti sorozat, ugyanis a következő, 1785 utáni időszakból is viszonylag sok a latin és német nyelvű testamentum, ezeket mindenképp érdemes fordításban is megjelentetni, tehát ez lenne még egy ilyen kötet. És nyilván a városnak is lesznek újabb kiadványtervei, természetesen ezek összeállításának segítése szintén kiemelt feladatunk.