A december 13-án a Dunakeszi-Alagi Szent Imre Templomban megtartott műsoros estről Skripeczky Istvántól, a baráti kör elnökétől megtudtuk, hogy a kezdeményezéssel Dunakeszi Város Önkormányzata, díszpolgárai és közismert személyiségei is egyetértettek és támogatták – köztük Dióssi Csaba polgármester, dr. Szűrös Mátyás, számos vállalkozó és cég, a Dunakeszi Polgár és a Dunakanyar Régió újságok – a rendezvényt, melyen jelen volt Sipos Dávid alpolgármester.

    A műsort László Andrea énekművész nyitotta meg, „A haza nem eladó!” című CD-jéről adott elő két saját szerzeményt. Guttmann Vilmos versmondó Sziklai Szeréna „Magyar Hiszekegy” című versét mondta el mély átéléssel. S. Zádor Éva hegedűn, Alan Zsilka orgonakíséretével Hubay Jenő „Ima”, valamint Schubert „Ave Maria” című műveit szólaltatta meg színvonalas előadásában. A beregszászi diákokat tízen képviselték és irodalmi színpaddá alakulva klasszikus magyar szerzők – Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Tóth Árpád, Bódás János református lelkész – művei mellett a Republic együttes, Koncz Zsuzsa és Cipő, valamint a Kormorán együttes dalszövegeit szólaltatták meg prózában és énekelve. Nagyszerű közös produkció volt, mint ahogy a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium három diákja, Arany Éva, Balogh Regina és Lengyel Anna műsora is élményt jelentett népdalok, valamint József Attila „Tél” című költeményének előadásával.

    Ünnepi beszédében dr. Szűrös Mátyás – aki 1989. október 23-án a Parlament ablakából kikiáltotta a Magyar Köztársaságot, és a következő év nyaráig ideiglenes köztársasági elnök volt – úgy fogalmazott, hogy a kárpátaljai magyarság rászorul és meg is érdemli az anyaország támogatását. Visszaemlékezett, hogy 66 évvel ezelőtt egyetemista ösztöndíjasként lépett először Kárpátalja földjére. Csapnál megállt a vonat, kezében két kiflivel kiszállt és az állomás környékén megszólította egy idős asszony, aki arra kérte, adja neki a péksüteményt, szeretné megkóstolni a hazai ízeket. Akkoriban erősebb vasfüggöny volt a két ország határán, mint a nyugati határszélen.  „Ez volt az első benyomásom, hogy mekkora különbség van Magyarország és a Szovjetunió között” mondta. Másodszor 1980-ban hivatalosan, moszkvai nagykövetként, Kádár János, valamint a moszkvai és kijevi külügyminisztériumok jóváhagyásával utazott el Kárpátaljára, ahol Munkácson látni akart egy magyar iskolát, de azt mondták, ilyen iskola itt nincs, mert nincs rá érdeklődés. Beregszászon, amikor meglátták a követségi gépkocsin a magyar zászlót, könnyezve integettek. – Ami lehetséges volt, igyekeztem reménységet vinni az ottani magyaroknak, hogy tudják, figyelünk rájuk – hangsúlyozta. – Az utóbbi tíz-tizenöt évben sokat változott a helyzet, de még mindig diszkriminációban él az ottani magyarság. A magyar kormány annyit tud tenni, hogy határokon átívelő támogatást és reményt nyújt honfitársainknak. A szolidaritás óriási dolog. A magyarok, határon innen és túl, a Kárpát-medencét joggal tekintik szülőföldnek. Ez a mi hazánk. Nagy csapás ért minket Trianonban, de magunkhoz tértünk. És képesek vagyunk támogatni a határon túli magyarokat.”

    Végezetül Antal Attiláné átadta a jótékonysági kezdeményezés nyomán összegyűlt 402 ezer forintot Soós Katalin igazgatónőnek, aki elmondta, hogy minden választásnál abban reménykednek, hogy méltósággal, egyenjogú állampolgárként élhetnek ott, ahová születtek.

– Most ott tartunk, hogy szülőföldünkön magyar származású ukránnak titulálnak minket – fogalmazott az igazgatónő. – A politika arra törekszik, hogy a kisebbségbe szorult nemzetek anyanyelvi oktatását szép lassan elsorvassza. De a hit és remény gyertyájának fényében hisszük, reméljük, hogy amit Isten adott nekünk, azt ember nem veheti el.

– Intézményünkben mindent megteszünk azért, hogy magyarságunkat megőrizzük. A főiskolán rengeteg hátrányos helyzetű diák kap lehetőséget továbbtanulásra. A szakképzési intézet az egyetlen magyar nyelvű oktatási intézmény, ahol szakképesítést kaphatnak diákjaink. Esélyt adunk, hogy fiataljaink érettségit és szakmát szerezve boldogulhassanak a szülőföldön. Köszönjük az önök hozzájárulását, hogy ezt az esélyt továbbra is megadhassuk.