Az ünnepségen Horváthné Szentléleki Katalin, az alapítvány kurátorának elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Dióssi Csaba polgármestert. 

    Első mozzanatként az emléktáblát – amely méltó emléket állít az egykor itt élt Kalmár családnak – Farkas Pál, a művészeti iskola igazgatója leplezte le.

    Budai László, a helytörténet kiemelkedő ismerője emlékezett a Kalmár családra. Elmondta, hogy a villát a múlt század negyvenes éveinek az elején építtette Kalmár István kötőmester, akinek a Petőfi utcában volt egy műhelye, az elkészült villában is létesített még egy műhelyt. A statisztika szerint a Petőfi utcában kilenc, az utóbbiban hat alkalmazott dolgozott.

     A család Dunakeszin kevéssé volt ismert, ennek ellenére 1945-ben, az elsőként megalakult önkormányzati testületbe Kalmár Istvánt is beválasztották. A következő, 1948-ban megválasztott testületbe már nem került be. Az épületet a műhellyel együtt elsők között államosították, a család Pestre költözött, 1948-ban visszatértek Dunakeszire és a Dunasoron vásárolt kis nyaralóban húzták meg magukat. Később sikerült megvásárolni egy kisebb házat a Petőfi utcában, ami még jelenleg is megvan. A gépek állítólag elkerültek Óbudára a Szövőgyárba. A villába pedig szegény családokat költöztettek be. Később itt működött a Szakorvosi rendelő. Az épület kialakítása hasonlatos néhány Andrássy úti villaépülethez, valószínű ugyanaz volt a tervezője.

    Kalmár István 1904-ben született, bátyjánál tanulta a kötőmesterséget. Sajnos, nagyon kevés az írásos dokumentum. Annyi bizonyos, hogy az akkori Budapesti Harisnyagyárban dolgozott, osztályidegenként kizárólag éjjeli műszakban, ahonnan 1954-ben önkényesen kilépett. Szomorú érdekesség, hogy a gyárban saját gépeivel is találkozott. Házasságából egy leány és egy fiúgyermek született.

    Jelen volt Kalmár István unokája Schlosser István, aki a családi emlékeit elevenítette fel. Az ünnepség után, a művészeti iskola koncerttermében rövid hangversenyt adott az intézmény néhány növendéke.

    Az emléktábla kialakítása Lengyel István szobrász-tanár munkája, elhelyezését az alapítvány mellett Dunakeszi Város Önkormányzata is támogatta.