Egy pillanatra sem volt csend a teremben, amikor a három szőnyegen viaskodtak a kis dzsudokák, és nem egyszer sikeredett bizony „remegős felvétel” a telefonokkal, mert a szurkolás hevében bizony ugrál, bíztatott a felvételt készítő apuka vagy anyuka. A verseny házigazdája, Dobos Gábor szinte egy teljes maratoni távot lefutott a tatamik között, mert jó edzőként szinte minden tanítványának küzdelme idején a szőnyeg mellett állva akarta buzdítani, segíteni őket. És ennek meg is lett az eredménye, hiszen a „hazai pályán” küzdő csapata, a Felkelő Nap SE dzsúdósai igencsak remekül szerepeltek, annak ellenére, hogy voltak a tapasztalt versenyzők mellett bizony szép számmal olyanok is, akik nemrég ismerkedtek meg a sportág alapjaival.

„Volt, nem egy kisgyermek, aki sírt az én vállamon, vagy éppen a szüleit átölelve. Őket vigasztalni kellett egy-egy küzdelem után, de a dzsúdó erről szól, hogy küzdjünk becsületesen és fejlődjünk. Aztán a következő edzéseken kijavítjuk a hibákat, megtanuljuk közösen, hogy egy-egy szituációban miként kell cselekedni. Mindig azt mondom a tanítványaimnak, hogy amíg nem tanultok meg veszíteni, sosem lesztek igazi győztesek” – mesélte két szusszanás között lapunknak Dobos Gábor.

Azt látni lehetett, hogy minden szavát isszák a kicsik és a nagyobbak a mesternek, aki büszkén megsúgta, nemrég Japánból érkeztek hozzá vizsgáztatni, és megszerezte a nemzetközi edzői képesítést is. Azaz, igencsak jó kezekben vannak városunk dzsúdósai.

„Maga a sportág egy testnevelési rendszer, amit Jigoro Kano alakított ki a 20. század elején. Megtanít a barátságra, kitartásra, elfogadásra, küzdésre. Edzőként a legfontosabb az alázat, becsület, kitartás és a tisztelet a legfontosabb a számomra, nem véletlen, hogy ezeknek a figyelembe vételével oktatom a tanítványaimat” – fogalmazott a mester.

Dobos Gábor elmondta, az idei, mondhatni, jubileumi ötödik Mikulás Kupát a városi Sportigazgatóság segítségével tudta megrendezni. Miután kezdi kinőni magát a viadal, így a tervei szerint jövőre megpróbálja a partnerekkel együtt kiszélesíteni a versenyt, és a régióból, illetve a fővárosból is meghívni csapatokat.

Hogy mindennek van jövője, azt pontosan látni lehetett a verseny végén, amikor a sok csillogó szemű kisgyermek még az iskolából kifele menet is kizárólag egy-egy pillanatról tudott lelkesen beszélni.