-  Még a nyomda illatát árasztó könyvének borítóján Raffaello Urunk színeváltozása című festményének az ön által vászonra vitt változata látható. A több évtizedes alkotói tevékenységét, írásait felvonultató könyvet olvasva markánsan kirajzolódik, hogy Van Gogh – a holland festő korai rajzait elemző cikkében – gondolkodásmódjával önmaga hitvallását is megfogalmazta. Miszerint a festő óriással szólva: „Csak annyi közöm van a világhoz, hogy bizonyos adósságot és kötelezettséget érzek iránta, mert harminc évig tapostam a földi utat, és valami emléket szeretnék hagyni magam után rajzok és festmények formájában – amelyeket nem azért készítek, hogy megnyerjem egy bizonyos művészeti irányzat tetszését, hanem hogy őszinte emberi érzést fejezzek ki.” Helytálló a megállapítás?

 Dr. Váradi Iván Attila és dr. Feledy Balázs művészettörténész a fővárosi kiállítás megnyitóján

- A XIX. századi holland mester rövid, de sűrű élete során széleskörű műveltséget szerezve, s a lelkészi hivatás tapasztalataival indult a festői pályára. Korábban egy borinage-i bányavidéken hirdette az Igét, osztozva a bányászok sanyarú sorsában. Ez az alapállás határozta meg későbbi festői útját is. Nem megkerülve kérdését, szerényen csupán annyit mondanék önmagam hitvallásáról; pedagógusként és alkotóművészként tevékenységen középpontjában mindig és minden helyzetben az ember van.

- Előszeretettel másolja, „festi újra” a világhírű festő zsenik, a már idézett Raffaello mellett Velazquez vagy Barabás Miklós alkotásait. Mi inspirálja, az alkotó ember próbatétele, a születés varázsa?

-  Ezt a tevékenységet kezdetben csak mesterségbeli tanulmányaim részének tekintettem. Majd rájöttem, hogy ily módon sokkal közelebb kerülhetek a festészet legmagasabb fokát elérő alkotásokhoz.

-  Alkotóként melyik stílusnak hódol leginkább, a rajzolás vagy a festés áll közelebb az egyéniségéhez?

-  József Attilával szólva: „Nem emel föl már senki sem,/belenehezültem a sárba./ Fogadj fiadnak, Istenem,/hogy ne legyek kegyetlen árva.” Maurice Ravel francia zeneszerzőt idézve: „Egy zeneszerző ne az elméletek szerint írjon zenét. A zenei szépséget egyenesen a szívből merítse, és behatóan érezze át, amit komponál.” A 350 éve meghalt, szintén holland festő, rajzoló, metszetkészítőRembrandt Harmenszoon van Rijn is csodálatos gondolatban vall a művészetről: „A festészet a természet unokája, mely Istenhez kapcsolódik.” Meggyőződésem, hogy a fentebb idézett soroknál nehéz lenne jobb válaszokat találni. Festői törekvéseimet a természetelvűség, a klasszicizálás, az expresszivitás jellemzi.

-  Pedagógusként, művészként hogyan vélekedik a napjainkat jellemző tömegkommunikáció, az internet térnyeréséről? Hogyan lehet a fiatalokat, a diákokat megnyerni az értékek megismerésére, igenlésére?

-  A ma emberét – nem véletlenül – sokan Homo informaticusnak is nevezik, melynek ma még felmérhetetlenek a következményei. Azonban bármilyen okos gépek veszik is körül a gyermekeket, korunk fiataljait, ezek csak technikai eszközök. Az a nem mindegy, hogy mire használjuk az eszközöket, legyen az akár egy kőbalta vagy éppenséggel egy mai infokommunikációs találmány. Az emberi kapcsolatokat, a családot, pedagógusokat, s a művészi alkotásokat viszont nem pótolja semmi.

-  Mit tekint hosszú és tartalmas szakmai életpályája, művészete legértékesebb, maradandó kincsének?

-  Erre vonatkozóan általánosságban Popper Péter gondolatai jutnak eszembe, miszerint „Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni.” Konkrétabban mondva; az élet ajándéka, hogy munkámat szerettem, ami erőt adott az elmélyüléshez, a továbblépéshez, melyet remélem sikerült mások javára fordítanom.