A romantika hangulata lengte be a termet, amikor megszólalt Rossini Tell Vilmos nyitánya. A zeneköltő egy új olasz virágzás alapjait teremtette meg a maga korában, amelynek szépségében, erejében, változatosságában és igazságában mindmáig gyönyörködünk.

A mű kiválóan előkészítette a nézőket a koncert következő részében felhangzó Brahms 1. szimfónia befogadására. Nagy vállalkozás volt a mű már a maga korában is, hisz maga Brahms vallott így egy barátjának: „Sosem fogok szimfóniát írni! El sem tudod képzelni, milyen érzés az, amikor az ember mögött egy Beethoven menetel." Végül mégis megszületett az „Első”, ez az enciklopédikus mű, melyet a kortársak - némi iróniával - Beethoven Tizedikjének is neveztek. Ennek oka, hogy az első tétel némely vonása a Sors-szimfóniára utal, a negyedik tételben pedig az Örömóda dallamával rokon, széles melódiát bont ki a zeneszerző, katartikus csúcsponttal megkoronázva a művet. Nem kevésbé emberpróbáló feladat a zenemű előadása és befogadása. Azonban az 52 fős nagyzenekar hangzása, Farkas Pál dirigálásának köszönhetően, magával ragadta a közönséget.

A mély érzésvilág, a zaklatott lélek megnyugvás utáni vágya, a harmónia pillanatai és a katartikus csúcspontok dinamizmusa, mind életre keltek a koncertteremben. Dunakeszi műértő közönsége tripla vastapssal jutalmazta a zenekar fantasztikus játékát. Mindenki érezte, hogy bár a megszólaltatott mű nehéz „olvasmány”, mégis a szimfonikus irodalom egyik legegyénibb és legcsodálatosabb zeneműve.

A szimfónia után újra a lélek húrjait pendítette meg Puccini Le Villi operájának La Tregenda részlete. A lidércek szenvedélyes, magával ragadó tánca betetőzte az est romantikusra színezett hangulatát.

Ráadásként Brahms I. magyar tánca igazi lélekemelő feloldása volt az estnek. A dallamvilágból kisugárzó érzés, hogy a zeneszerző a magyar zene szerelmese volt, összecsendült a hangversenyen megidézett stílusirányzattal, és mindannyian éreztük, hogy

„A zene híd. (...) Összeköti az embereket valami feljebbvalóval, a zene kimondja azt, ami kimondhatatlan.” (Emily Murdoch)