A Himnusz elhangzása után rendkívül magas színvonalú, érzelmekben, gondolatokban, a forradalom emlékéhez hű műsorral vette kezdetét a megemlékezés, melyen jelen volt Tuzson Bence országgyűlési képviselő, Dióssi Csaba polgármester, Erdész Zoltán alpolgármester, dr. Molnár György jegyző, a képviselő testület számos tagja, több díszpolgár, közéleti személyiség és az érdeklődő polgárok.

   A műsorban elhangzott Jobbágy Károly: Felkelt a nép című megzenésített verse. Részlet hangzott el Jády Luca történész írásából dr. Brusznyai Árpádról, a forradalom hősi halottjáról, Brusznyai József, városunk díszpolgára, nyugalmazott plébános testvéréről, akit 1958. január 9-én kivégeztek. Hallhattuk a forradalom mártírjának a börtönből szeretteihez írt drámai levelét. Elhangzott Neszlényi Judit: Cantata in memoriam 1956. című zeneművének Lacrimosa, azaz sirató tétele, majd Kocsár Miklós – Kányádi Sándor megrázóan drámai „Májusi kétségbeesés” című költeményére komponált igényes kóruskompozíció. A műsort szerkesztette, összeállította és közreműködött Gyombolai Bálint előadóművész, valamint a Dunakeszi Városi Vegyeskar, Babják Annamária színművész, Gyombolainé Iványi Márta énekművész és zongorán dr. Gyombolainé Kindler Edit.

   – Amikor a Gólya emlékművet, Lengyel István tanár úr, szobrászművész alkotását 1996-ban felavattuk, akkor Gyombolai Bálint nagypapája, dr. Kindler József professzor mondta a beszédet – kezdte az elhangzott műsorhoz kapcsolódó személyes emlékét Bán Mihály történelemtanár. Albert Camus francia író, egy évvel a forradalom kitörése után „A magyarok vére” címmel írt egy levelet. A szónok ebből idézett egy részletet, melyben az író többek között így fogalmazott: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon…”

   – A rabságot nem tűrő, láncaitól szabadulni akaró gólyamadár számomra azokat a fiatalokat jelenti, akik 1956. október 23-án délután a kommunista hatalom minden tiltása ellenére Budapesten kivonultak az utcára – folytatta, majd idézte Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” című örökbecsű versének sorait. Beszélt a Rákosi-Gerő-Farkas klikk elnyomó rendszerének bűneiről. – Tudták azok a fiatalok, akik kivonultak október 23-án, majd fegyvert fogtak, hogy milyen megtorlás várhat rájuk, ha veszítenek és a kommunista hatalom kezébe kerülnek.  

   November 4-e után megkezdődött a bosszúhadjárat. – Ezreket zártak börtönbe, százakat végeztek ki Kádár János, a 20. századi magyar Haynau parancsára. És megkezdődött a forradalom lejáratása, ami sajnos a mai napig tart – hangsúlyozta a szónok.

   – Harminchárom évnek kellett eltelni, mire a forradalom és szabadságharc visszanyerte méltó helyét a magyar történelemben. Most, 63 évvel 1956. október 23-a után szabadon ünnepelhetünk a Gólyánál. És feladatunk is van, méghozzá igen nagy feladatunk. A forradalom fényét, tekintélyét óvni kell, a cinikus, kétkedő hangoktól. Hozzuk el ide fiainkat Mindenszentekhez közeledve a kegyeleti sírkertbe, és adjuk át gyermekeinknek, unokáinknak mindazt, amit tudunk erről a forradalomról. Ez a mi feladatunk – zárta beszédét a tanár úr.

   A forradalom 50. évfordulóján lett népszerű Olaszországban a forradalom hőseinek emléket állító „Avanti Ragazzi di Buda” kezdetű dal, amely azóta főként az olasz futballszurkolók indulója. A dalt dr. Gyombolai Pál, a váci illetőségű Gyombolai Márton, 56-os hős unokája szövegváltozatával Gyombolai Bálint és a vegyeskar adta elő.

   A hagyományos koszorúzáson elsőként Dióssi Csaba, Erdész Zoltán, Tuzson Bence és dr. Molnár György helyezte el a kegyelet és hála virágait. Ezt követően a pártok, nemzetiségi önkormányzatok, intézmények, civil szervezetek és magánszemélyek rótták le tiszteletüket. Az ünnepség a Szózat eléneklésével zárult. Közreműködtek a Dunakeszi Koncertfúvósok Szilágyi Szabolcs Balázs karnagy vezényletével.  

   Itt mondjuk el, hogy 1956. október 31-én a Fő úton Pest felé tartó szovjet alakulatokat az Országos Légvédelmi Parancsnokság városunkban tartózkodó katonái tűzharcban próbálták megállítani. Cserepkai István dunakeszi nemzetőr, négy gyermek édesapja hősi halált halt. A Kádári megtorlás idején a vérbíróság két sorkatonát halálra, társaikat súlyos börtönbüntetésre ítélt. Hőstettüket a Szakorvosi Rendelőintézettel szembeni épületen emléktábla őrzi.