Az ünnepség kezdetén – a Himnusz közös eléneklése után – a helyi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulói színvonalas műsorral emlékeztek meg az ’56-os forradalom és szabadságharcról, megidézve korabeli hangfelvételek mellett a Nobel-díjas francia író, Albert Camus szívet markoló gondolatait a magyar forradalomról és hőseinek bátorságáról.

Az ünnepség szónoka, dr. Rétvári Bence, a váci választókerület országgyűlési képviselője beszéde kezdetén kijelentette: méltán lehetnek büszkék a rádiak a nemrég közösen avatott, piros-zöld márványból emelt ’56-os emlékműre, amely hazánk nívós emlékműveinek sorában is egyedi. „A nemzeti lobogónk piros színében benne van a pesti srácok vére, a fehér a tisztaság szimbóluma… a mi forradalmunk azért fehér, azért tiszta, mert 63 éve a forradalmárok nem másoktól akartak bármit is elvenni, hanem arról szólt, hogy magyarul, szabadként akartak élni, a szabadságukat akarták visszaszerezni.” – emelte ki a politikus, aki így folytatta gondolatát: „ott van a zöld, a remény színe a zászlóban, az emlékműben is és ünnepségükön is jelen van, hiszen bár leverték a forradalmat november elején, de ahogyan az alaptörvény is rögzíti, hogy a magyar szabadság az 56-os forradalomból sarjad.”

Az ’56-os forradalom történelmi jelentőségét és célját hűen fejezi ki a piros-fehér-zöld színű lyukas nemzeti lobogónk. „Jelképpé vált az a lyuk, melynek helyén a szovjet diktatúra, a vörös csillagos címer volt a magyar zászlóban, melyet a forradalmárok egy másodperc alatt távolítottak el. A piros-fehér-zöld szín ott volt ’48-ban is, és az egész magyar történelemben jelen van. De a vörös csillagos, sarló-kalapácsos címer, amit Rákosiék tettek a magyar nemzeti színek közé a zászlónkra, az semmilyen formában nem volt része a magyar történelmi folytonosságnak” – hangsúlyozta Rétvári Bence.

A piros hősi vér, a fehér tisztaság, a zöld remény és a kivágott Rákosi címer helye a zászlóban és ebben a szoborban is gyönyörűen megmutatja az ’56-os forradalom méltóságát és a nemzet szabadságvágyát – hangzott el.

Kitért arra is, hogy minden korszakban voltak, vannak és lesznek olyanok, akiknek Magyarország az első, és olyanok is, akik más birodalmat szolgálnak. Őket úgy lehet megkülönböztetni, hogy utóbbiaknak nem lesznek szobraik, nem lesz róluk utca, tér elnevezve – jelentette ki. A kommunista diktatúra követői – Sztálin, Lenin, Kádár - szinte kivétel nélkül még saját családjukat is megtagadták, hiszen nevük megváltoztatásával megtagadták szüleiket – fogalmazott.

A szabadság, ami számunkra olyan természetes, mint a levegő, azért mások az életüket adták. A forradalmárok 1956-ban nem latolgattak esélyeket. Az akkori világrendben a legerősebb szárazföldi hadsereggel is szembe szálltak a magyar szabadságért és függetlenségért, mert addigra elviselhetetlenné vált, amit a kommunisták az országgal tettek. 1956-ban kiderült, hogy a nyugati nagyhatalmak nem segítenek, egyedül maradtunk. Örök tanulság, hogy mi magyarok mindig önmagunkra számíthatunk, a szabadságot, a függetlenséget nem más birodalmaktól kapjuk, azt saját erőből kell elérni – világított rá. Ezért kell, hogy Magyarország erős legyen, a saját lábára álljon és a birodalmak is tiszteljék – szögezte le az Emmi parlamenti államtitkára.

Az ünnepség szónoka gratulált a település újraválasztott polgármesterének, Lieszkovszki Gábornak, akinek tevékenységét és elismertségét jól mutatja, hogy nem volt kihívója a választáson. – Gratulálok polgármester úrnak, és Rád közösségének, amely nem a széthúzásról, hanem a közös cselekvésről ismert – hangzottak Rétvári Bence elismerő szavai.

Az ünnepség végén az önkormányzat, a civil közösségek, a fiatalok képviselői az ’56-os emlékműnél helyezték el a tisztelet koszorúit. A rádi megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult.