- Pedagógusként mindig arra tanítottam és tanítom a diákjaimat, hogy tegyenek fel maguknak sok "miért"-tel kezdődő kérdést, és most ezen a kegyeleti alkalmon magam is ezt az elvet követem. Tehát miért is volt 1848-as, egyébként vér nélküli forradalom, majd miért lett ebből szabadságharc? A történelemkönyvekből tudhatjuk a hivatalos magyarázatot, bár nyilván nem mindegy, mely ország ilyen könyveit olvassuk ebben a témában. Én mégis mással magyaráznám, mégpedig a magyar mentalitással. A magyar egy dolgos, szavát megtartó, ugyanakkor némileg hiszékeny, bizonyos határig türelmes, de harcolni is kész nép. Ez nem mindig szerencsés egyveleg, mert bizony sokszor előfordult a történelmünkben, hogy szövetségeseknek hittek becsaptak minket, vagy a jobb élet reményében tűrtünk és tűrtünk, de gyakran odáig lyukadtunk ki, hogy betelt a pohár, elfogyott a türelem, s ennek nem egyszer véres harcok lettek a következményei. De mindez egyúttal üzenet is volt mindig az e földet elfoglalni akaró nagyhatalmak számára, hogy bár hozzájuk képest kicsi nemzet vagyunk, de itt nem lehet csak úgy uralkodni, ezt a területet hosszú ideig megszállva tartani, hogy ne mondjam, gyarmattá tenni. Több mint ezer éves történelmünk van a Kárpát-medencében, ez a mi hazánk, csak mi tudtunk itt tartósan megmaradni, s ez olyan tudás, amit nem lehet tőlünk elvenni - hangsúlyozta Fábián Gábor. Aztán megemlítette a legnagyobb nemzeti tragédiákat, mindenekelőtt azt, hogy a török kiirtotta a népesség nagy részét, majd azt, hogy a Habsburgok hazánk felszabadítása címén maguk léptek a törökök helyébe és véres megtorlással büntették a szabadságharcot - szavai szerint mindez azt bizonyítja, hogy a magyarság sokszor magára maradt, így aztán a "segíts magadon, Isten is megsegít mondás" igazsága népünkre különösen igaz, mondhatni a génállományunk részévé vált.

Fábián Gábor feltette azt a kérdést is, miért kellett kivégzésen meghalnia több mint százötven, többségükben kiválóan képzett katonának? - Azért, mert Ferenc József császár tanácsadói reszkettek a véres bosszúért, mert másképp nem tudták leplezni megalázottságukat, hiszen a szedett-vedett, részben kiképzetlen magyarok megsemmisítő vereségek sorozatát mérték a jól felszerelt osztrák hadakra, többek között itt Vácott is, alig pár száz méterre ettől a kegyeleti emlékhelytől, s ez így zajlott a cári seregek megérkezéséig. Bár megemlékezésünk apropója az aradi vértanúk és Batthyány Lajos előtti főhajtás, de rajtuk kívül sok más hazafit is kivégeztek még 1849-ben. Ők jelképek. Száznál jóval több ember nevét nehéz lenne megjegyezni, de tizenháromé belesüvít az éterbe. És ez a mi feladatunk, őrizni az emléküket, magunk elé tartani, mint egy pajzsot, hogy mindenki láthassa, mi magyarok erre is képesek vagyunk - hívta fel a figyelmet a szónok.

Aztán a "Halotti beszéd" kezdősorát idézve megemlítette még: az is felemelő érzés kell legyen, hogy mi még mindig megértjük ezt az ősi szöveget, mint ahogy megértenénk a Vereckei-hágónál érkező első, magukat magyaroknak valló lovasokat is, mint fogalmazott, igen kevés nép létezik Európában, amely ezer év előtti elődeivel tudna értelmesen beszélgetni.

- Ezzel együtt is kicsi nemzet vagyunk a világ nagy olvasztótégelyében, de létezünk, mert talpra álltunk, nem egyszer, nem kétszer. Mi emelt fővel járhatunk a világ bármely részén, mert amink van, azt mi nem ajándékba kaptuk, azért a mi elődeink megharcoltak. És ezen értékek között a legnagyobb a szabadság, s ne gondoljuk, hogy nekünk kevesebb lenne a dolgunk, mint ennek megőrzése. De büszkén tekinthetünk eleinkre, erőt meríthetünk az ő bátorságukból, áldozathozatalukból. Dicsőség hát a hősöknek, emlékük örökké éljen! - zárta beszédét a szónok. A kegyeleti esemény végén az önkormányzat képviselői, élükön Fördős Attila polgármesterrel, a különböző intézmények delegáltjai megkoszorúzták a vértanúk emlékoszlopait, s számos magánszemély is virágokat, koszorúkat helyezett el a mementóknál.