Elsőként a Farkas Ferenc Művészeti Iskola vonós tanárai alkotta trió (Juhász Teréz cselló, Dobai Szabolcs és Veres Kornél hegedű) Johann Sebastian Bach Air és Korál című örökbecsű műveinek méltó előadásával tisztelgett a zenebarát Kállay Gyula emléke előtt.

   A nagy számban megjelent barátok, tisztelők előtt Kucsera Katalin idézte fel az elhunyt tartalmas életútját. Majd Dióssi Csaba polgármester helyetteseként Erdész Zoltán alpolgármester lépett a mikrofonhoz.

   „Augusztus 6-a gyásznappá változott a dunakesziek számára. Ekkor távozott el közülünk egy olyan ember, akinek szerénysége, nagylelkűsége közösségünk számára példamutató volt. Akinek tenni akarása, kitartása, és jó kedélye örök mementó mindazoknak, akik ismerték.” Ezekkel a szavakkal kezdte búcsúztató beszédét.

     Felidézte külhoni tartalmas, sikeres életútját, majd arról szólt, hogy a házaspár a Kanadából 2010-ben történt hazatérésük után szinte újra felfedezte szülőhelyüket és a Nyugdíjas Kiránduló Klub aktív tagjai lettek. 65 évi boldog házasság után 2012-ben felesége, Annuska eltávozott az élők sorából.

     Gyula bácsi sokat tett a városért. Zongorákat vásárolt az iskoláknak, a művelődési központnak és a művészet iskolának, mely utóbbit anyagilag is támogatta. Öt éven át karácsonykor anyagilag segítette szebbé tenni a rászorulók ünnepnapjait.

   „Városunk nevében 2015-ben Dunakeszi Városért kitüntető címet, 2019-ben Dunakeszi Város Díszpolgára címet adományoztunk. Szerény köszönet ez hatalmas munkádért. Az elismerésekkel járó pénzbeli juttatás nagy részét a zeneiskolának adományoztad”. Horatius szavaival zárta búcsúztatóját: Non omnis moriar: Nem halok meg egészen. „Itt élsz bennünk, a lelkünkben, az emlékezetünkben. Dunakeszi gyerekek generációi ismerik a neved, akkor is, amikor már nem vagy köztünk, mert az általad adományozott hangszerek zengik emlékedet.”

   A búcsúztató szertartás befejezéseként Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című költeményét mély, drámai átéléssel adta elő Babják Annamária színművésznő.

   A gyászolók ezután a sírhelyhez vonultak, ahol Terbe Józsefné köszönt el a Nyugdíjas Kiránduló Klub tagjai nevében, majd a klub énekkara Gyula bácsi legkedvesebb „Elindultam szép hazámból…” kezdetű népdalát énekelte el. Eközben Gyula bácsi végrendeletéhez hűen, hamvait feleségével együtt közös sírba helyezték el, melyet a tisztelgés, emlékezés és szeretet koszorúi, virágai sokasága borította el. Legvégül felhangzott az Il Silenzio, A Csönd.