-  Milyen érzés ilyen fantasztikus közönség előtt versenyezni, és győztesként felállni a dobogó tetejére, hogy együtt énekeljék a magyar himnuszt? – kérdeztem a Dunakeszin élő Hagymási Rékától.

A világbajnok páros: Hagymási Réka és Medveczky Erika

- Talán már kicsit közhelynek hangzik, de leírhatatlan érzés. Szegeden még egy Világkupán is hatalmas hangulat szokott lenni, de ez a mostani semmihez sem fogható az eddigi pályafutásomban.

-  Mire gondolt abban a meghatóan csodálatos pillanatban?

-  Hogy idén sem dolgoztam annyit hiába.

-  A legnagyobb vetélytársak legyőzése után, eljátszott a gondolattal, hogy jövőre, a tokiói olimpián milyen nagyszerű érzés lenne valamelyik szám győzteseként, olimpiai bajnokként hallgatni a himnuszt? 

-  Természetesen, mint minden élsportolónak nekem is az olimpia a nagy álmom, ehhez viszont először talán még a nemzetközinél is erősebb hazai mezőnyben kell majd nagy csatákat vívnom. De már most ígérhetem, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy ez sikerüljön majd.

-  A felnőttek mezőnyében, 2017-ben Farkasdi Ramónával K2 1000 méteren Európa-bajnokságot nyertek, majd egy hónap múlva Csehországban K2 200 méteren Szabó Ágnessel a világbajnoki címet hódították el. Szegeden megint távot váltott és új társsal nyert újabb világbajnoki aranyérmet. A tények azt bizonyítják, hogy szinte mindegy, hogy milyen távon versenyez, és kivel ül egy hajóban, mindig nyernek. Mi a siker titka, egyáltalán melyik a kedvenc távja?

-  Már utánpótlás korom óta inkább csapathajókban szerepeltem a világversenyeken, így viszonylag könnyen fel tudom venni a párostársak ritmusát, ami a kulcsa lehet egy jó egységnek. És nem utolsó sorban élvezem is a sztrókolást. Ugyanakkor minden csapathajónak az egyes teljesítmény az alapja. A rövidebb távok azért közelebb állnak hozzám és a 200 és 1000 méter után már nagyon szeretnék 500-on is bizonyítani.

-  Ön egy igazi, törékeny női alkat, ám mégis rendkívüli elszántsággal és hatalmas energiával versenyez. Honnan meríti, miből táplálkozik ez az óriási győzni akarás, fizikai, és lelki erő?

-  A testalkatom miatt, egy kicsit hátrányból indulok a nagyobb versenytársakhoz képest, de talán pont ez adja a plusz motivációt, illetve az, hogy a családom az első lépések óta ott áll mögöttem, mindenben támogatva, ami hatalmas plusz erőt jelent, mind fizikailag, mind lelkileg.

-  Lucz Dórához és testvéréhez, Annához hasonlóan önnek is Dunakeszin indult sportpályafutása. Mit adott útravalóként két nevelő edzője, Rasztótzky János és László Gizella? Egyáltalán milyen érzés hazajönni Dunakeszire, ahol szinte az egész város önökért szurkolt?

-  Itt szerettem bele a sportágban, Raszinál és Gizi néninél szereztem meg azokat az alapokat, amikből mai napig táplálkozom a pályafutásom során. Mindezek mellett pedig egy nagyon jó hangulatú közösségben nőttem fel, amire mai napig boldogan emlékszem vissza. Remélem a mostani fiatal kajakosoknak és kenusoknak is annyi élményben van részük, mint nekünk volt akkor. Mindig jó érzés hazajönni Dunakeszire, 25 éve élek itt, iskolába is ide jártam. Nagyon jól esik, hogy barátaim, egykori edzőim és tanáraim ennyi év után is követik pályafutásomat és szurkolnak nekem.

-  A megérdemelt ünneplés után mikor folytatódik az olimpiai felkészülés?

-  Szeptembert a családommal, barátaimmal töltöm. A pihenésen, kikapcsolódáson lesz a hangsúly, de októbertől újult erővel állok neki a következő évi felkészülésnek.

-  Olvasóink nevében is sok szeretettel gratulálok a világbajnokság megnyeréséhez!