Az ünnepi esemény szónoka ezúttal László Károly técsői református lelkész volt.

- Kedves magyar testvérek! Jó ezer évvel ezelőtt mi hazajöttünk, haza ide, egy hosszú útról. Mikor eleink megérkeztek, már akkor a teremtő Isten elgondolta hazául ennek a hosszú időkön át vándorló népnek ezt a gyönyörű földet. Ezt a hazát, ezt a nemzetet eggyé kellett kovácsolnia egyetlen államférfiúnak, Szent István királyunknak, aki lerakta a magyar nemzet, az ország alapköveit. Személyes életét, sorsát sok szenvedés is kísérte, gondoljunk csak arra, hogy elveszítette azt, akire bízta volna az ország további sorsát utódaként. Nem maradt más számára, mint Isten, a hit és a remény. Már amikor nem maradt, akinek átadhatta volna intelmeit, akire bízhatta volna az országot, akkor a teremtő Isten oltalmába ajánlotta a hazát. Úgy, amint egyetlen földi halandó sem láthatja előre a jövendőt, úgy államalapítónk sem láthatta, mit hoz a holnap, de tudta, ha az Úr kezébe teszi le egy új nép, egy nemzet sorsát és jövőjét, akkor az ott jó helyen van, mert mindig lesznek, akik majd helyettesítik Imre fiát, akik népükkel együtt örülnek és sírnak, lesznek mindig olyan magyarok, akik a nemzet ügyét, sorsát becsülettel tovább szolgálják vezetőként - kezdte beszédét László Károly.

Aztán a szónok azzal folytatta, hogy az Isten adott nekünk több mint ezer éves múltat, történelmet, amelyben szavai szerint Vác is kiemelkedő jelentőségű település, mint püspöki székhely.

- Higgyétek el, számomra nagy megtiszteltetés, hogy minden magyar egyik legnagyobb közös ünnepén nekem, a távoli magyarnak, aki a trianoni diktátummal elszakított területen élek, akinek a családját a sztálini diktatúra csaknem kiirtotta, aki odahaza nem tudok úgy beszélni, mosolyogni, emlékezni, ahogyan az anyaországban élőknek természetes, tehát mint a nemzet egyik kisebbsége képviselőjének kitüntetés, hogy most itt beszélhetek a körötökben az érzéseimről, a hazaszeretetről. Büszke vagyok testvérségünkre, arra, hogy mindannyian István király örökségének letéteményesi lehetünk. Biztos vagyok benne, hogy a huszonegyedik században is isteni akarat, hogy a magyar nemzet legyen büszke újra önmagára, annak ellenére, hogy soha senki nem köszönte meg nekünk az Európára törő hadakkal szembeni nagy küzdelmeinket, azt, hogy most is védeni igyekszünk a keresztény-keresztyén kulturális értékeket. Ez ne tántorítson el bennünket attól, hogy átvitt értelemben méltó unokái legyünk államalapító királyunknak, aki álmodott egy nemzetet és annak egy hazát - zárta szavait László Károly.

A folytatásban az új kenyér szentelésének szertartását ezúttal Borsi Attila református lelkész mutatta be, rávilágítva, hogy a kenyér maga egy csoda, hiszen így kell tekinteni arra, ahogyan egy elvetett kis magból olyan étket készít az ember számára az Isten, amiben egyaránt megnyilvánul a kezdet és a vég, a vetés és az aratás misztériuma.

Hagyományosan az államalapítás nemzeti ünnepének megemlékezése ad alkalmat a város kiemelt kitüntetéseinek átadására, az elismeréseket Fördős Attila polgármester adta át a díjazottaknak.

A "Vác Város Díszpolgára" elismerést az idén Dr. Licht Anna proktológus, sebész vehette át több évtizedes magas szintű orvosi tevékenysége, tudományos munkássága, a váci sztóma klub alapítása és támogatása elismeréseként. Egyéni "Pro Urbe" kitüntetésben részesült Menczer Sándorné, a Váci Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat vezetőségi tagja, Góczán Zsolt, a váci kulturális élet kiemelkedő alakja, a Fónay-Humánia Társulat alapítója, a Váci Dunakanyar Színház megalapításának aktív részese, illetve Jeszenszky István korábbi sikeres labdarúgó és edző. Közösségi kategóriában a Silverstar Művészképző Iskola és Társulat érdemelte ki a "Pro Urbe" kitüntetést, a díjat Bordás Péterné vette át a művészeti közösség nevében.