A Csokonai Vitéz Mihály – közösségi díj a nem hivatásos, amatőr színjátszás, vers- és prózamondás, bábjátszás, kórus- és zeneművészet, képző-, fotó-, film-, videoművészet, táncművészet, valamint a hagyományőrzés, a tárgyalkotó és előadó népművészet területén működő – hosszabb ideje kimagasló művészeti munkát végző – amatőr együtteseknek, művészeti alkotó közösségeknek adományozható állami kitüntetés.

„A Csokonai-díj az egyik legmagasabb szintű állami kitüntetés, amit egy amatőr énekkar, mint alkotó és értékteremtő közösség kaphat. Ez a rangos díj annak a nyolc évtizedes folyamatos munkának az állami szintű elismerése, amit az alapító ősök kezdtek el, majd mentettek át az újabb és újabb nemzedékeknek, annak a több száz énekesnek, akik a Vox Humana ügyét éltették, szakmai sikerekre vitték és felvirágoztatták a legnehezebb körülmények között is. Én azok közé tartozom, akik örökül kapták e megbecsülést, és egyben feladatul kapták a Vox Humana Énekkar megtartását az utókór számára. Ez a díj arra emlékezteti a mostani kórustagokat, hogy a Vox Humana „családjába” tartozni érdem, öröm és egyben a múlttól kapott felelősség is.” – fogalmazott Maklári Zsolt kórustag.

A Vox Humana Énekkar hivatása és működésének motorja az éneklés szeretete, a közösség, amely évtizedek alatt életben tudta tartani az együttest átlendülve a nehézségeken. Célunk az, hogy minél szélesebb körben, minél több emberhez eljuttassuk a komolyzene általunk képviselt ágát. A több mint nyolc évtizedes múlt alatt, a sok-sok próba és fellépés kapcsán közösség formálódott, melyet mára nem csak a közös éneklés tart egyben, hanem személyes kötődések, barátságok, és az a rengeteg élmény, amelyet együtt éltünk át. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az énekkar által képviselt szakmai és társadalmi érték nem csak Vácott, de országosan is elismerést érdemelt ki. Úgy gondolom, hogy a Csokonai-díj nem egy pillanatkép az énekkar jelenlegi helyzetéről, hanem egy film, amely mindenkit megillet, aki valaha tagja volt ennek a közösségnek. Külön köszönetet érdemelnek azok a karnagyok, akik az énekkar élén álltak, és szakmai tudásukkal, kitartásukkal segítették azt, hogy az énekkar minden körülmények között minél magasabb szinten működhessen. Úgy gondolom, hogy az éneklés szeretete, az ebből fakadó felejthetetlen élmények és a közösség az alapjai annak, hogy az énekkar el tudott érni egy olyan szakmai szintet, ami figyelemre méltó – mondta Sándor Bence, az énekkar karnagya.