Dunakeszin született 1925-ben. Fiatal éveiben a lovaglás szerelmese volt, már 17 évesen zsokéként futamokat nyert az Alagi pályán. Később kitanulta a műszerész szakmát, és megszerette a zenét. Szülei budapesti kávéházában, a Mátyás téren rendszeresen gyakorolt az akkori száztagú cigányzenekar s játékuk elvarázsolta.

   Családot alapított, majd 1956 novemberében feleségével, s akkor hat éves Anna és másfél éves Gyula gyermekeikkel elhagyták az országot. Kanadában telepedtek le, előbb Quebecben, majd Torontóban éltek, ahol harmadik gyermekük, Viktor is megszületett. Amikor már lehetett, rendre hazalátogattak felkeresni dunakeszi barátaikat. Sikeres vállalkozóként ment nyugdíjba, s végül 2010-ben hazaköltöztek. Két év múlva Annuska, szeretett felesége 65 évi házasság után elhunyt.

   Gyula bácsi nem maradt magányos, a város iránti elkötelezettsége is munkált gondolataiban. Mivel a zenét változatlanul szerette, azt tapasztalta, hogy a Farkas Ferenc Művészeti Iskolában régi, megkopott zongorán gyakorolnak s tanulják a művészetet a tehetséges növendékek. Így történt, hogy egy Feurich versenyzongorát vásárolt a tanintézménynek. Ezt követően a VOKE József Attila Művelődési Központ és a Radnóti Miklós Gimnázium számára is vásárolt egy-egy zongorát, majd a Bárdos Lajos Általános Iskolának két pianínót, a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolának egy pianínót biztosított.

   Egyéb módon is támogatta a fiatalok zenei nevelését és ezirányú műveltségük gyarapítását. A rendkívül hasznos törekvése elismeréseként Dunakeszi Város Önkormányzata 2015-ben Dunakeszi Városért kitüntető címben részesítette. Önzetlensége ezúttal is megnyilvánult: az elismerés anyagi részét a művészeti iskolának adományozta. Öt éve először s azóta minden karácsony előtt egy millió forintot ajánlott fel, s ebből az összegből ötven többgyermekes család karácsonyát tette meghittebbé, boldogabbá. S mindettől Ő is boldog volt, mert adhatott szeretettel, bölcs derűvel. Betegsége ágynak döntötte, kórházba került, s végül a maga bölcs derűjével elaludt. Végleg.