Meglátogatta 1938-ban Eugenio Pacelli bíboros is, akit egy évvel később XII. Pius néven pápává választottak.

Bangha Béla a dunakeszi nyaraló kertjében (1935) - Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Levéltára

Bangha Béla (1880–1940) jezsuita szerzetes, szerkesztő és író, „Magyarország sajtóapostola” az Actio Catholica oszlopos tagja, és az 1938. évi, budapesti Eucharisztikus Világkongresszus egyik főszervezője volt, aki személyesen és rendje által is sok szállal kötődött Dunakeszihez. Szerette az itteni Duna-partot, és jó viszonyt ápolt a katolikus közösségekkel is.

A jezsuiták dunakeszi nyaralója (1935) - Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Levéltára

Az ambiciózus, kiváló képeséggel rendelkező Bangha Béla 1928-ban lett a budapesti jezsuita rendház vezetője. Személyes élményei alapján 1932-ben vásárolta meg azt a területet, amelyen a volt vadászkúria épületéből jezsuita nyaralóházat alakíttatott ki a dunakeszi Duna-parton. Az épület egyszerű berendezéssel bírt, kertje gyümölcsfákkal volt tele. Az itt nyaraló jezsuita páterek, közöttük Bangha Béla, a település életében is részt vállaltak.

A testvérek közül többen rendszeresen tartottak Műhelytelepen (ma: Dunakeszi–Gyártelep) lelkigyakorlatokat. A rendházfőnök pedig 1933-ban megtekintette a Magyarság Dal és Önképző Egyesület műkedvelő színészei által színre vitt Gülbaba című daljátékot (Huszka Jenő) szabadtéri előadásban.

Amikor az alagi hívek elhatározták, hogy felépítik a Szent Imre-templomot, a jezsuiták is részt vállaltak a nemes feladatból. 1935. január 13-án, a templom építése javára a Kultúrház nagytermében (ma: Járási Bíróság) hangversenyt tartottak. Az ünnepi beszédet Bangha Béla mondta.

Két évvel később a kibővített, új, kéttornyú Szent Mihály-templom felszentelésekor is Bangha Béla pátert kérték fel ünnepi szónoknak, aki kiemelte a templomnak, mint a legfontosabb középületnek a jelentőségét: „A templom a nép erkölcsének legfőbb akadémiája, erőforrás a vigaszban és szenvedésben, remény a halálban.” Majd a templomba járásra buzdította a híveket, hangsúlyozva, hogy „nem katolikus az, aki nem megy vasárnap a misére.”

Bangha Béla jóban volt Fieszl (Faludi) Jánossal, a Szent Mihály-templom esperes-plébánosával, akihez rendszeresen átjárt beszélgetni, elmélkedni. Pihenő idejét a Duna-parti villa puritán módon berendezett szobáiban vagy a faluban és a parton sétálva töltötte. Különösen sok időt töltött itt azt követően, hogy 1935-ben leukémiát diagnosztizáltak nála. A jó levegőn tett hosszú séták, a villa kertjében üldögélés újult erővel töltötték el. A változó világban a női testet mindinkább megmutató és hangsúlyozó fürdőruhadivat a Duna-parton sétáló szerzetest is elgondolkozásra késztette: „A múltkor a keszi tisztviselőtelep egy utcájában igézően kedves jelenség ötlött elém – indescriptible (leírhatatlan). Utána elgondolkoztam a strandmorálon s megértettem, hogy fiatal csupa-vér emberekre mily szörnyű igézettel lehet a fizikai szépség. S aztán: hogy mily szörnyű próbára teszi az Isten az embereket a testük révén – s ugyanakkor: oly vigasztaló – ezzel is élteti bennük a reményt.” A tehetséges, jó kedélyű, ambiciózus szerzetest 59 évesen, 1940-ben érte a halál.

A jezsuita nyaraló romjai - Révész István Helytörténeti Gyűjtemény

A neki köszönhetően Dunakeszin működő jezsuita nyaraló a világháború során megrongálódott, később pusztulásnak indult.