Érik a gyümölcs és a zöldség – Vigyük a konzervgyárba!

A dunakeszi konzervgyár 1917 és 2001 között működött a ma a vasútvonal, a Bem utca és a Vasút utca által határolt területen. Az alapító, a budapesti székhelyű, Gottlieb Bernát Benő és testvére, özv. Welleminsky Rezsőné sz. Gottlieb Franciska birtokában lévő „Oceán” Magyar Konzervipari és Kereskedelmi Rt. olyan telephelyet keresett, amely Budapesthez közel, vasút és közút mellett fekszik.

Képviselőjük – és a gyár későbbi vezetője, Frankl Richárd – így talált rá az akkor két alagi tréner birtokában lévő, hét kataszteri hold nagyságú területre. Az üzemben eleinte a budapesti gyárban gyártott halkonzervekhez készítettek ecetet és mustárt, és csak később döntöttek úgy, hogy – a környék adottságait kihasználandó – zöldség és gyümölcs konzerválásába kezdenek.

A hamarosan itt gyártott termékek (savanyított káposzta, répa, tök és uborka, főzelék-, zöldség- és gyümölcskonzervek) felvevőpiaca bel- és külföldön is jelentősnek volt mondható.

Az első világháborút követően, a gazdasági nehézségek a dunakeszi üzem életében is megmutatkoztak, de a gyárbővítést, az új termékek konzerválásának megkezdését nem állították le. Az üzemben kezdettől fogva állandó és idénymunkások is dolgoztak, előbbiek túlnyomórészt Dunakesziről és a környező településekről származtak. A működés egyik legnagyobb nehézséget a szennyvízelvezetés jelentette, megoldásként egy, Dunakesziről kiinduló, Káposztásmegyeren áthaladó és a Szilas-patakba ömlő árkot ástak, amelynek neve – a gyár után – Óceán-árok lett. (Befedésére a káposztásmegyeri lakótelep építésekor került sor.)

Az 1930-as évektől egyre nagyobb befektetők jelentek meg a vállalatban, és a változó cégstruktúra a termékpalettán is megmutatkozott. Az újonnan felvett termékek közül kiemelt figyelmet érdemel a Vitapric. Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas magyar tudós az 1930-as évek elején állított elő először káposztából és narancsból C-vitamint (aszkorbinsavat), és – az itteni egyetem oktatójaként – hamarosan a kitűnő szegedi paprika felé fordult a figyelme.

Kamocsay Gábor hódmezővásárhelyi paprikanemesítővel összefogva olyan paprikadarálmányt állítottak elő, amely alkalmas volt tartósításra is. Ezt a darálmányt, amely a Vitapric nevet kapta 1935-től gyártotta a dunakeszi konzervgyár. „A Vitapric nevű készítmény például hivatalos vizsgálat szerint 0,40% C-vitamint (ascorbinsavat) tartalmaz, belőle tehát egy kanálnyi ugyanannyi C-vitamint jelent, mint 5 citrom vagy narancs leve.” – írta egy korabeli szakkönyv. Legnagyobb felvevőpiaca a háború előtt és alatt is az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Németország voltak, utóbbi elsősorban a hadsereg, ezen belül is a haditengerészet számára szállíttatta a Vitapric-et. Így a tengeralattjárók hosszabb időt tölthettek a víz alatt.

A második világháborút követően a gyár előbb szovjet kézbe került, majd 1952-ben a magyar állam tulajdonába ment át. A szocializmus évei alatt, a sokszor nehéz helyzetben lévő üzem folyamatosan működött, és exportra termelt. 1977-ben nyílt meg területén a korszerű tésztagyár, amely a konzervgyár üzemegységei közül egyedüliként ma is működik, magántulajdonú cégként.