„S most az elmémben szorító kötélcsomók repedésein át

Vetületté folyattam önmagam,

S mint kifeszített őrizetlen pillanat

Bízom rád óriási vagyonomat.”

Peti Sándor: Önvetület (versrészlet)

   „Nézem munkáit, honlapján szépen elrendezve s kissé értetlenkedve gondolkodom el azon, hogyan szorulhat ennyi érzelem egy alkotóba, hogyan törhet ki belőle ennyiféle módon s hathat ránk szinte azonos elementáris erővel! Nézem különböző műfajú, technikájú, stílusú képeit s magával ragad az a monumentális kifejező erő, mely belőlük árad” (részlet Baky Péter festőművész,, MMA nem akadémikus köztestületi tagja tárlatnyitójából)

   – Gyöngyösön születtem. Felső tagozatos diákként, jó bizonyítványom jutalmaként a szüleimtől kaptam egy egyszerű Box fényképezőgépet. Az iskolában Fehér Miklós tanár nagyon jó természetfotós volt, sokszor elhívott fényképezni. Aztán a hetvenes évek közepén a Mátra Művelődési Központban nyílt egy nagyszabású kiállítás melyen egy képpel én is ott lehettem.

   Már Budapesten érettségiztem s elkezdtem verseket írni, a fotózás átmenetileg háttérbe szorult. Ám az akkori digitális világ nem kegyelmezett, minden addigi írásom elveszett. Felsőfokon számítástechnikát tanultam, emellett részt vettem a Magyar Fotográfiai Alapítvány több éves kurzusán s erről oklevelet is kaptam. Ekkor már tudatosan fényképeztem. Az irányultságom, az addig felhalmozott tapasztalataim és rendszerszervezői végzettségem megalapozta a későbbi digitális képalkotáshoz való elválaszthatatlan kapcsolatomat. Az új digitális fotótechnika – az itthoni lehetőségek tükrében – első generációs használójának tartom magam… A kétezres évek elején a FotoArt Magazinnál ismerkedtem meg az alkalmazott és műtermi fotográfiával, mesterem Varró Géza volt. Ő inspirált arra, hogy ha nem tudok képi mintát venni a környezetemből, akkor azt készítsem el magam. A kétezres évek elején volt egy nagyszabású fotókiállítás, ahol egy diaporámával mutatkoztam be. Akkori mestereim mondták, hogy elkerülhetetlen, hogy a fotóművész pályán elinduljak. (Peti Sándor)

   Családjával 1995-ben költözött Dunakeszire. S ez nem csupán lakhelyváltozást jelentett. Ismerkedett a város már akkor is élénk művészeti életével és első alkalommal 2005-ben mutatkozott be alkotásaival a hetedik Nyári Tárlaton. Innentől számos egyéni, csoportos hazai és külhoni kiállítás szerepelt programjában. De történt valami más is.

   „Markáns művészkaraktere egy a közösségért cselekvő és tenni akaró személyiséggel párosul, aminek eredményeként 2005-ben egyik alapítója volt a Dunakeszi Négyek művészeti csoportnak. Öt évvel később a Dunakeszin élő és alkotó művészekből létrehozta a DunArt Képzőművészeti Egyesületet. Alapítóként és elnökként végzett több éves önzetlen, szakmaiságon nyugvó munkája meghatározóvá vált az alkotó csoport és a város kulturális életében. Létrehozta 2013-ban a DunArt nevével fémjelzett Galériát. Olyan szellemi alkotóközösség és műhely létét alapozta meg közösségformáló munkája, amely szakmailag színvonalas tevékenységével nagyban hozzájárul Dunakeszi kulturális fejlődéséhez, nem zárva ki más térségekkel történő együttműködést sem.” (Tuzson-Berczeli Péter festőművésznek, az MMA nem akadémikus köztestületi tagjának, a Magyar Kultúra Lovagjának a tárlatra megjelentetett katalógus előszavából).

   Művészi pályafutása rendkívül változatos, stílusokban különösen gazdag. Húszévnyi munkáját ötven kép jeleníti meg a kiállításon. Egyes stációi – többek között: „Ajtómögött”, Impressziók, Tánc(más)kép, Endográf, Önszentély, Önmagamban – végigkövethetők a tárlaton. Elismerések is kikövezik pályafutását: Dunakeszi Város Polgármesteri Elismerés (2014), Dunakeszi Város Közművelődési Díj (2015), Magyar Bronz Érdemkereszt, Köztársasági Elnöki kitüntetés (2016).        

   „Peti Sándor az elmúlt több mint tíz évben városunk művészeti életének meghatározó alkotó, formáló személyisége. Számos alkalommal szervezett, rendezett bemutatkozást művészbarátainak, az egyesület tagjainak. Úgy gondoltuk, rászolgált arra, hogy most az ő műveit tekinthesse meg a közönség. S azért, hogy nyomot hagyjunk magunk után, az Önkormányzat segítségével katalógust is készítettünk, melyből bővebben is megismerhető a művész pályafutása.” (Csoma Attilának, a művelődési központ igazgatójának köszöntőjéből).

   A kiállítás – amely július 18-ig tekinthető meg – kurátora Harangozó Katalin volt.

 ...

   A tárlatnyitó moderátora Ceglédi Gabriella, a művelődési központ művelődésszervezője volt. Babják Annamária és Eszenyi Imre, az Uray György Pinceszínház művészei Peti Sándor verseiből olvastak fel, Dobay Szabolcs és Veress Kornél a Farkas Ferenc AMI hegedű szakos tanárai Bartók Béla és Jacques Mazas műveket adtak elő.