„A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.” (Szent Ágoston) 240

Négy nap, melyet Erdélyben tölthettem, életemben először, negyven lelkes, érdeklődő, a világ szépségeire nyitott, huncut kamasszal és három kollégámmal. Négy nap, mely alatt a 7. c (saját osztályom) és a 7. a osztály diákjai között újabb barátságok kötettettek, én közelebb kerülhettem három kollégámhoz, akik a kísérői feladatokat látták el velem, és mind a negyvennégyen megtapasztalhattuk, milyen varázslatos élmény az utazás. Négy nap, melynek közös értékelésekor mindannyian azt mondtuk, akár holnap is újra útra kelnénk oda együtt! Négy nap, melyet mindannyian másként éltünk meg, éltünk át, de mindannyiunk lelkében mély nyomokat hagyott. A négy nap lenyomata, megélése és emlékei jelennek meg két diákom írásában, olvassátok, olvassák el, hogy képet kapjatok, hogy képet kapjanak ennek a négy napnak a csodájáról.

                                                                                               Háló Zita Éva, az út projektvezetője

                                                                                               a 7. c osztály osztályfőnöke

Dunakeszi Fazekas Mihály Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola

Erdélyi kirándulás

 A 7. a és a 7. c osztály negyven diákja és négy kísérő tanára a Határtalanul pályázat keretében négy napot tölthetett Erdélyben 2019. június 03-tól június 06-ig.

Ez a kirándulás, óriás túra, tanulmányi út rengeteg szervezést, telefonálást, mérgelődést, sőt szerintem álmatlan éjszakát is, okozott tanárainknak, főképpen a 7. c osztályfőnökének, Zita néninek, aki – a lehető legnagyobb szakértelemmel - az egészet szervezte és irányította. Természetesen mérhetetlen izgalommal készültünk az útra, és picit félelemmel teli várakozást jelentett nekünk, diákoknak is. Utólag már a felfokozott érzelmek érthetetlenek, hiszen minden a legnagyobb rendben ment.

A hajnali, ötórai indulást követően, délelőtt 10 órakor már kiszálltunk a kényelmes autóbuszból Nagyváradon. Nagyvárad a romániai Bihar megye székhelye, csodálatos csipkés házfalakkal büszkélkedő, szecessziós város. Ady városa egy kis gyöngyszem marad számomra, habár rendkívül sajnálom, hogy a sétálóutcáján látható, életnagyságú szoborcsoport közé, mely Ady Endrét, Dutka Ákost, Juhász Gyulát és Emőd Tamást, a Holnap irodalmi társaság meghatározó személyeit ábrázolta, nem sikerült odaülnöm. Ha eljutsz oda, olvasó, ezt ne mulaszd el!

Délutánra értünk a Magyarremetén található, faházas kempingbe, kicsit elcsigázottan, de annál nagyobb lelkesedéssel. Két éjszakai szállásunk hideg, de annál érdekesebb volt, hiszen félelmetes volt a közeli erdő, az erdélyi medveveszély, illetőleg a házakon kívül lévő toalett és fürdő.

Második napunk túrázással telt, jártunk gyönyörű természeti helyeken, mint a Pádis-fennsík, megcsodáltuk e karsztvidék hatalmas dolináit (víznyelőit), barlangjait. Ellátogattunk a Medve- barlangba, ahol a sok-sok érdekes cseppkő mellett egy őskori medvecsontvázat is megszemlélhettünk. Jobb volt így látni a macit, mint találkozni vele az Erdélyi hegyekben. Második napunk végén sokkal jobban esett a vacsora, és kevésbé féltünk a mindenhol jelen lévő pókoktól.

Harmadik nap új szállásra költöztünk, már-már luxuskivitelben. A mi szobánk otthont adott több osztálytársamnak is, legfőképpen a fürdés, beszélgetés terén. Persze, mielőtt a nap végére értünk, programok széles skáláját jártuk be. A tordai sóbányában ott hagytuk a nyomunkat és a körülötte lévő boltokban a pénzünket. Lehetőségünk volt kipróbálni milyen a föld mélyében, sós falakkal körbevéve pingpongozni, biliárdozni, akár mini golfozni is. Tavaly voltam a parajdi sóbányában, így össze tudom hasonlítani e látnivalót, és bizony Torda győzött. Nagyon turistabarát volt a sóbarlang.

Estére táncházat szerveztek tanáraink, nekem, és szerintem mindannyiunknak, ez az egyik legjobb emléke ez a kirándulásról.

A természeti kincsek megcsodálása mellett ellátogattunk Nagyszalontára, Arany János szülővárosába és megtekintettük Kolozsvárt, a magyar történelem és művészettörténet meghatározó jelentőségű városát. E város számomra meglehetősen kevert stílusú volt, rendkívüli módon ötvözte a régi Erdélyt és a mai modern nagyváros stílusát. Kettős volt, ezért még nem tudtam eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem.  

A négy napról több oldalnyi beszámoló is kevés lenne, a helyszínek mind a régi magyarságot jelképezték számomra, illetőleg azt, hogy milyen nagy is nemzetünk. Szépséges dolgokat láttunk és tapasztaltunk, túravezetőnk, Hunor kiváló és türelmes volt, mindenkori tartózkodási helyünkről való beszámolói és történetei igazi hallgatósággá kovácsolták csapatunkat.

Erdélyi kalandunk négy napig tartott, ami ennyi jó ember és barát társaságában egy másodperc alatt elrepült. Lehet, hogy néhányszor a tanáraink idegeire mentünk, én azonban nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek az útnak és egy felejthetetlen élménnyel gazdagodtam.

                                                                                   Sági Fanni Alexandra (7. c osztály)

Erdélyi kirándulás – avagy a legszebb négy napom ebben a tanévben

Szeretnék mesélni kicsit a június elejei erdélyi utunkról, amelyen osztálytársaimmal és évfolyamtársaimmal olyan lehetőséget kaptunk, ami csak keveseknek adatik meg: ingyen részt vehettünk egy másik ország felfedezésében és rengeteg izgalmas kalandban.

A buszos utazás kicsit fárasztó és hosszú volt, de megérte, amikor végre megérkeztünk a szálláshelyünkre Magyarremetén. Mindenkinek felcsillant a szeme, amikor meglátta a kis kempinget. Kicsi, fűthető faházak sorakoztak egymás mellett, ami azért volt jó, mert így mindenki közel lehetett egymáshoz. Ez az „összezártság” remek esély volt új barátok szerzésére.

Az első nap a szállásra érkezés után volt időnk körülnézni, játszani, a hatalmas nagy területen futkározhattunk, rendezett kis tábor volt. Sokan kicsinek találták a faházakat, de én a szállással teljes mértékben meg voltam elégedve.

Rengeteg helyen jártunk, izgalmakkal teli utunk volt. Jártunk Arany János szülőföldjén Nagyszalontán, ahol bemehettünk az újjáépített házukba, meséltek nekünk a költő családjáról, életéről. Voltunk a tordai sóbányában, ahol lehetett játszani, volt billiárd, golf, óriáskerék. Cseppkőbarlangban is megfordultunk: a Medve-barlangban. A Pádis-fennsíkon találkoztunk nagy kutyákkal. (Tudni kell Romániáról, hogy itt rengeteg kutya szabadon mászkál, de nem bántanak.)

Emellett jártunk még egy kastélyban Nagykárolyban és régi templomba is elmentünk Magyarremetén, ahol leültünk a padokba és meséltek nekünk Erdély történetéről.

Meglátogattuk Nagyvárad főterét is, ahol rengeteg fényképet tudtunk készíteni. Itt nagyon jó volt a hangulat, volt, aki táncolni is beállt. Utolsó este Magyarvistán volt táncház, jöttek hozzánk néptáncot tanítani, két fiatalember és két szép lány. Párokba álltunk és megtanítottak nekünk egy kis szeletkét a néptánc-kultúrájukból.

Persze a nagy túrázások után kihagyhatatlan volt, hogy minden nap elmenjünk jégkrémezni.

Összességében rengeteg remek dolgot csinálhattunk Erdélyben, nagyon jól éreztem magam, igazán szerencsés vagyok, hogy részt vehettem ezen az úton, és átélhettem ezeket az élményeket.

                                                                                               Gyurik Titanilla, 7. c osztály