Végül az utazás 2019. június 4-7. között valósult meg 50 fő hetedik osztályos tanulóval és öt pedagógus kísérővel.

A tanulók egy közös földrajz-történelem órával hangolódtak a nagy út előtt, képet kaptak az Őrvidék egykori szerepéről, néprajzi és kulturális ismereteiket bővíthették, hallhatták a magyarság létszámának és sorsának alakulását a mai Muravidék és Burgenland területén, végül megismerték a két kis alpesi ország (Szlovénia és Ausztria) jelenét. Ma mind a két ország területén kis szigetet alkotva él a körülbelül 6-7 ezer fős magyarság, megőrizve hagyományait, kultúráját és nyelvét.

Június 4-én, kedden korai kelés után reggel, izgalommal telve fél hétkor indultunk iskolánk elől. Első napi helyszínünk a rendkívül bájos kisváros Lendva volt, amely a szlovéniai magyarság szellemi központja. Először a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetben az igazgató Soós Mihály (Misi) kalauzolt bennünket és nagyon sok érdekességet mondott nekünk. Megtudtuk többek között, hogy Szlovéniában az általános iskola során a gyerekek négy nyelvet is tanulhatnak (magyar, szlovén, német, angol) és a középiskolában pedig még plusz kettőt (olasz, francia).

A már említett körülbelül 6-7 ezer fős szlovéniai magyarság mintegy fele él itt Lendván. Szó volt még a nemzetiségek jogairól, a szlovének nagymértékű befogadásáról, politikáról. Ahogy az egyik tanuló, útinaplójában is olvashattuk, ez egy szuper kezdet volt.

A Bánffy-Esterházy várkastély innen néhány percre van megtekintettük benne a néprajzi gyűjteményt, ahol a híres Kerka-vidéki, Trianon által kettévágott tájegység, a különleges népművészettel büszkélkedő Hetés tájegység szőtteseit is megcsodálhattuk. Lendva híres szülötte Zala György a Hősök tere és az aradi Szabadság-szobor alkotója (sok egyéb műalkotás mellett) az ő számára egy külön emlékszoba van berendezve ahol fő műveinek méretarányos makettjeit láthattuk.

Délután a városkából kirándultunk a Lendvahegyen található Szentháromság kápolnához, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Mura-völgyre. A török kiűzésének kápolnájában Hadik Mihály kapitány üvegkoporsóját, benne múmiáját láttuk. A belváros további érdekessége a barokk Szent Katalin plébániatemplom a Szent István szoborral, Szlovénia két zsinagógájából az egyik itt van és a Makovecz Imre által épített kultúrpalota is egyedi élmény.

Késő délután érkeztünk meg Szalafőre, a Gatter fogadóba első napi szálláshelyünkre. Igaz, hogy az eredeti programtervben mind a három éjszaka Hodoson lett volna, de egy éjszakát itt töltöttünk, amit így utólag senki sem bánt. Csodálatos helyen található a fogadó, kényelmes szobákkal és nagy udvarral rendelkezik.

A második nap nagy részét Dobronak (Lendvavásárhely) településen töltöttük, ebben a faluban a legnagyobb a muravidéki magyarok aránya. A község határában található a Bakónaki-tó, amely mentén gyönyörű sétát tettünk. A tónál energia park működik, ahol különböző szervi bajokat lehet orvosolni. Ezek az energiavonalak a közeli erdőben megbújó Szent Vid forráshoz, és a felette lévő Szent Vid kápolnához vezetnek. Dobronakon található a helyi hagyományőrző közösségek központja a Dobronaki György kézműves, közösségi ház, ahol megismerkedtünk a helyi kézműves hagyományokkal, a fiúk mézeskalácsot, a lányok pedig csuhébábukat készítettek. Szintén a településen található Közép-Európa legnagyobb orchidea farmja, páran vásároltak is a különleges egzotikus virágokból. Az egész kirándulás legizgalmasabb programja délután következett be! Korong falucskánál vízre szálltunk, hogy evezzünk a Mura folyón! Közben megismerkedtünk a Mura változatos élővilágával, gyönyörködtünk a páratlan muravölgyi tájban. Kikötöttünk a régi Babič-féle vízimalomnál, amely immár száz éve folyamatosan őrli a környékbeli emberek lisztjét. Még a most már 90 éves tulajdonos bácsikával is találkoztunk. Körülbelül egyórányi evezés után Murasziget (Ižakovci) falunál volt a végállomás. Szálláshelyünk Hodos felé tartva még egy rövid időre megálltunk Nagytótlakon, ahol a gyönyörű freskókkal díszített körtemplomot, a rotundát néztük meg. A szállás káprázatos helyen van, hatalmas zöldterülettel, sportpályákkal!

A harmadik nap kicsit korábban keltünk és elsőként a Batthyányiak ősi sasfészkébe, Németújvárra (Ausztriába) látogattunk, ahol megtekintettük a vulkáni kúpra épült várat, mely öt évszázadon keresztül volt a nemesi család tulajdonában. A várban ma múzeum van, művészi képek, korabeli ruhák, fegyverek vannak kiállítva. Burgenland magyar többségű települése Alsóőr, ahol Szabó Ernő bácsi, a burgenlandi magyarság élő lelkiismerete fogadta a csoportot és mutatta be a ritkaságokkal teli gyűjteményét, a híres Tájmúzeumot. Hihetetlen sok tárgy található itt és Ernő bácsinak mindenhez van egy története. Megható volt az ott töltött idő. A csapat a múzeum látogatása után a közeli Felsőőr bevásárló központjában kapott egy óra szabadidőt majd utaztunk Felsőcsatárra, Goják Sándor magángyűjteményét megtekinteni. A három VAS egységével ismerkedtünk, Vas-megye területén, a Vas-hegyen jártunk a Vasfüggöny Múzeumban. Láthattuk, hogyan volt a szocializmus idején elválasztva Magyarország a nyugati területektől, aknákkal és szögesdróttal. Sándor bácsitól rengeteg érdekességet megtudtunk. A hegyen gyönyörű kilátás nyílik a környékre.

Az utolsó nap először a Szent Márton út egyik állomására, Mártonhelyre érve bejártuk a csodálatos, 14. századi, egyhajós, gótikus templomot, melyen Szent Kristóf, az utazók védőszentjének hatalmas külső falfreskója látható. A 14. századi freskókészítő mester, Aquila János a magyar eredetmítosz nyomán ázsiai nomád arcvonású ábrázolásokat hagyott ránk. Következett Felsőlendva, ahol Szlovénia legnagyobb kiterjedésű vára található az ország északkeleti sarkában, az osztrák és a magyar határ közelében. Itt láthattunk jó pár érdekes termet, például egy kiállítási helységet, ahol régebbi ruhák, bútorok vannak. A vár egyik szárnya fel van újítva, itt esküvőket, rendezvényeket tartanak, de megszállni is lehet. Ugyanakkor érdekes volt látni, hogy bizonyos termek és folyósok még nem lettek restaurálva így el lehet képzelni, hogy milyen is volt régen az épület. Az utolsó állomásunk következett a hármashatár. A helyszínt Szlovénia (Türke) felől közelítettük meg és körülbelül hat kilométert gyalogoltunk többnyire az erdőben. Három ország három településének (Felsőszölnök, Türke, Tóka) polgármesterei avatták fel hajdan ezt a háromoldalú gúlát, amely nem csupán a trianoni, hanem az 1919-es Saint-Germain-i békediktátumra is emlékeztet. A 384 m magasságban emelt emlékművet körbesétálva 3 országban lépkedtünk – ma már vasfüggönymentesen, szabadon. Emlékkoszorút helyeztünk el és vettünk búcsút nemcsak ettől az ikonikus helytől, hanem az Őrvidéktől is.

Az egész kirándulás páratlan, felejthetetlen élményt nyújtott nekünk, pedagógusoknak. A tanulók útinaplóját olvasgatva megállapíthatjuk, hogy ők is ugyanezt ez az élményt élték át. Álljon itt egy vélemény az egyik tanulótól, akinek a soraival zárom ezt a kis beszámolót:

“Nagyon szépen köszönöm az utat, ami mind a jó társaságtól, mind a remek tanároktól, mind a gyönyörű és tiszta szállásoktól vált felejthetetlenné, az izgalmas programokról meg már nem is beszélve.”

A beszámolót -a gyerekek útinaplóinak felhasználásával- készítette: Sebő Dániel