A nyugdíjas klub vezetősége -, amely a város legnagyobb létszámú civil közösségének nívósabbnál nívósabb programokat, előadásokat, kulturális műsorokat, önkormányzati tájékoztatókat szervez – Guttmann Vilmos meghívásával ezúttal maradandó élménnyel örvendeztette meg a népes hallgatóságot.

Guttmann Vilmos, a Guttmann Borház tulajdonosa szőlőtermesztéssel, borkészítéssel és saját borai értékesítésével is foglalkozik Toldi utcai pincészetükben. A város irodalom kedvelői körében is jól ismert, hiszen számtalan ünnepségen csillogtatta meg a művészetek, a versek iránti rajongását. A verselő borász – hangzik a Guttmann Vilmost dicsérő elismerés sokak által. A mély átéléssel előadott versek tolmácsolásában, a borok készítésében egyaránt a tökélyre törekszik. Ezt hűen fejezi az a filozófia, melyet így fogalmazott meg: „Az elejétől kezdve alapelv volt számomra, hogy csak saját termelésű szőlőből készítsek bort. 

Egyedi karakterű borokat szeretnék készíteni, és ehhez a kulcs a szőlőben rejlik, amelynek nemcsak édesnek, de telt ízűnek és nagyon zamatosnak kell lennie.”

a képen: Guttmann Vilmos és Csoma Attila a József Attila Művelődési Központ igazgatója

A szakember rendkívül színes és impulzív előadásában a hallgatóság elé tárta azt a rendkívül gazdag szakmai utat, amely a diploma megszerzésétől kezdve az Alagi Tangazdaság dunakeszi és szobi birtokain eltöltött sikeres szakmai éveken át egészen a magánvállalkozásig vezetett.

Guttmann Vilmos több évtizeden keresztül építette fel feleségével közösen, a napjainkban már jól csengő pincészetüket, a Guttmann Borházat. Szakmai büszkeséggel beszélt arról, hogy Dunakeszi határában is van szőlőbirtokuk, de talán még ennél is büszkébb arra, hogy a városban ő az egyetlen borász, aki nemcsak borok értékesítésével, hanem szőlőtermeléssel, a borok készítésével is foglalkozik, amit igen nagyra értékelnek a minőségi borkedvelők.

Kijelentését azonnal alá is támasztotta a bor bemutatásával, amely -, mint fogalmazott - török eredetű szó, jelentése: szürkésfehér. Véleménye szerint -, ha szó szerint értelmezzük a jelentés fordítását – nem szerencsés, mert, ha tényleg ilyen színűnek látjuk, akkor a borral baj lehet. Szerinte a bor “egészséges színe” a fehéres zöldtől kezdve egészen a barna árnyalatokig terjed. 

Guttmann Vilmos előadása nagyívet rajzolt fel, amelyben színesen beszélt a borfogyasztás évszázados hagyományairól, a bor és az irodalom, a bor és a művészetek kölcsönhatásairól, az emberitest gyógyító és lélekemelő hatásairól. – Természetesen csak mértékkel szabad fogyasztani, és jó minőségű borokat – tette hozzá, hiszen a bor egész életünkben jelen van, születésünktől kezdve egészen a halálunkig elkísér bennünket.

- Jeles eseményeken, ünnepi alkalmakkor, köszöntésekkor vágyakozó élvezettel emeljük koccintásra poharunkat. De bánatunkban is bort iszunk. A bor mindenkiből más hangulatot vált ki, lehet bódító, gondűző, feszültségoldó, jókedvre derítő – sorolta érces hangon a jeles borász, aki ezúttal sem tagadta meg a versek iránti rajongását, hiszen mondandójában kitüntetett helyet foglaltak el a világ irodalom kiválóságaitól vett idézetek.

Guttmann Vilmos különleges hangvételű előadása révén rendkívül értékes kulturális élménnyel ajándékozta meg a nyugdíjasok közösségét.