Az édesanya

   Drámapedagógusként drámapedagógiai foglalkozásokat tart a Krisztus Király Római Katolikus Általános Iskolában, színjátszó és drámapedagógiai gyerekcsoportot vezet a VOKE József Attila Művelődési Központban. Korábban elvégezte a Teátrum Színiakadémiát, majd 2010-ben az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán diplomázott szociálpedagógiából, másoddiplomát drámapedagógiából szerzett. Ízig vérig humán beállítottságú, a tanulást sosem hagyja abba. Jelenleg a Pszichodráma Egyesületnél tanul, a hét éves képzésnek a vége felé jár. S mindezeken túl vezetőségi tag a Diófa Nagycsaládosok Egyesületében.

   Mindez Kovácsné Horváth Antónia, ám mindenekfelett három gyermek boldog édesanyja. A nagy család „nyomai” lakásuk minden zugában fellelhető. Gyerekrajzok borítják be a hűtőajtót. Játékok sokasága között azért helyet kapnak az iskolai könyvek, füzetek. Ez utóbbiak a hét éves Grétához tartoznak. Ő most első osztályos a Krisztus Király Római Katolikus Általános Iskolában. Blanka öt éves, ősztől nagycsoportos lesz a Szent Erzsébet Katolikus Óvodában. Gellért még csak két éves, ővele otthon foglalkozik anyuka. Illetve, nem csupán ő, hanem nagyszerű férje, Kovács Dénes is, aki Dunakeszi Alsón a Gyógyszerkutató Intézetben dolgozik technikusként kötetlen munkarendben, így sokat tud segíteni Antóniának a gyerekek gondozásában, nevelésében.

   – Tizenhét éve vagyunk együtt, tizenhárom éve házasodtunk össze. Egy ideig utaztunk, próbáltuk megvalósítani álmainkat, de sokszor szóba került a gyermekáldás. Végül 33 éves voltam, amikor Gréta megszületett. Nagyon boldogok voltunk, s azt hittük, egy gyermekünkkel teljes életet élhetünk. Aztán megszületett Blanka és úgy éreztük, hogy vágyunk még egy harmadik gyermekre is. És világra jött Gellért. Most már úgy érezzük, teljes a család, megvannak a határaink, őket kell felnevelni legjobb képességeink szerint.    

   – Anyaság? Szerintem azon kívül, hogy óriási áldozat, de hatalmas ajándék is. A férjem a nagybetűs apa, rengeteget van a gyerekekkel, naponta megéli az apaságot és mellette úgy tudok anya lenni, hogy megmaradok feleségnek, nőnek egyaránt. Mi az anyaság? Nézzen körbe a lakásban, mindenhol ott vannak a gyermekek „jelei”. Nagyszerű érzés ránézni a képekre, a játékokra, a tankönyvekre. Ezek mind Mi vagyunk. Bár egy kicsivel több felnőtt életteret el tudnánk képzelni már. Anyának lenni számomra életre szóló elkötelezettség és hivatás. Mellette van a munka, amit örömmel végzek.         

   – Sokat beszélgetek olyanokkal, akik még nem anyák. Vannak, akik nem akarnak gyermeket, de én úgy gondolom, hogy az anyaság belénk van kódolva. Lehet ezt elfedni más érzésekkel, ám olyan ez szerintem, mint az életösztön. Felszínre tör, ha akarjuk, ha nem.

   – Ha úgy alakul, hogy szeretnék egy kis szabad időt, megoldhatom, s bár tudom, hogy Dénes velük van, mégis hamarosan már azon jár az eszem, hogy hol vannak, mit csinálnak a gyerekek. Gyakran nehéz, de mégis gyönyörű hivatás anyának lenni. Megfogadtam, hogy az óvodai anyák napi ünnepségen nem sírok. Aztán mégis zokogtam, amikor a többiekkel együtt Blanka is mondta az ünnepi verset.      

   – A gyermekeim? A Gréti, mivel már iskolás, megtartja a szabályokat. A Blankát mi úgy hívjuk, hogy Woodstock-Barbie, a hatvanas években fiatalként hippi lett volna. Gellért még kicsi, a két lány állandóan kényezteti.

   Az édesapa  

   Dénes tősgyökeres dunakeszis, itt született. Korábban öt évig éltek Budapesten, de visszaköltöztek. Mindketten nagyon szeretik a várost, csendes utcában laknak, és örülnek a fejlődésnek, bár úgy látják, van még tennivaló.

   – Antónia a szigorú, ám nagyon jó anya, de jó is ez, mert én engedékenyebb vagyok. Nagyon boldogok vagyunk a gyerekekkel, még akkor is, ha néha fizikailag elfáradunk, de ez mégsem rossz, mert minden este úgy érezzük, hogy ez a nap is megérte a törődést. Néha pedig azt, hogy ezt a napot is túléltük.  

   A gyerekek

   Gréti szereti az iskolát és a tantárgyakat és jók a tanító nénik, mondta. Gellért megilletődve anyához bújt. Ő még nem mondja, de érzi, az érintés a simogatás jó. Blanka pedig: – Anya szerintem nagyon jó anyuka, mert sokat foglalkozik velünk, főz nekünk, mindig gondoskodik rólunk, és sokat játszik velünk…