A középkori Alag falu egy része ma Fóthoz, másik része Dunakeszihez tartozik, az M2-es út szeli ketté az egykori birtokot. A település vélhetően már az Árpád-korban létezett, de írásos emlékünk először I. (Anjou) Károly (Róbert, 1308–1342) uralkodása idejéről maradt fenn róla. Alag tipikus Pest megyei kistelepülés volt, amelynek birtokosai az országos politikában soha nem játszottak szerepet, ugyanakkor befolyásuk a falu határain túlra is elért: a környező településeken birtokokkal rendelkeztek, és a megyének szolgabírót, sőt országgyűlési követet is adtak. A birtokosok jelentősége akkor nőtt meg, amikor Alag 1470-ben a Mikófalvi Bekény család kezébe került. Később – pont az alagi birtok miatt – az itt honos ág Alagi Bekényre változtatta nevét.

A középkori falu legjelentősebb épülete, a templom a település központjában épült fel, és nagymértékben segít bennünket abban, hogy tudjuk: Alag település jóval I. Károly ideje előtt is létezett már. A ma Alagi-majori templomromnak nevezett épület rotunda (körtemplom) volt, amelyek a román építészeti stílus korai korszakára voltak jellemzők. Közép-Európában a 9–11. században terjedtek el a fejedelmi és uralkodói udvarokban, a 11–12. században pedig a falusi templomépítészet jellegzetességeivé váltak. A mai Pest megyében az alagin kívül még két hasonló rotundát ismerünk: az isaszegit és a kerekegyházit. A különbség csupán annyi, hogy az alaginak eredendően nem volt apszisa (a templom szentélyének végződése). A kutatások jelenlegi állása szerint a templomot a 12. század közepe és a 13. század eleje között, jóval a tatárjárást megelőzően építhették.

A régészeti kutatások azt mutatják, hogy a kváderkövekből (szabályos alakra faragott építési kő) épült templomhoz északkeletről csatlakozott egy legyezőszerűen szélesedő, négyszögletes melléképület, amelyet a kutatók egy 13. századi sekrestyének tartanak. A rotunda tíz méter külső átmérőjű lehetett, amelynek azonban csak lábazati csonkjai maradtak fenn napjainkra.

A felszín felett megmaradt részei leginkább késő-középkori hozzáépítések. A 15. században – jelenlegi ismereteink szerint Alagi Bekény Dénes idején – a sokszög három oldalával záródó gótikus szentélyt építettek a templomhoz, amelyet négy támpillérrel erősítettek meg. Ennek falait néhol téglából és kőből építették, de a templom kitört falából származó kvádereket is beépítették a szentélybe.

Tudjuk, hogy az átépített-kibővített templomot – a Pest megyei templomi patrocíniumok között nagyon népszerű – Szűz Mária tiszteletére szentelték, és 1473-ban említik akkori plébánosát, Jánost, illetve korábbi plébánosát, Mihályt is, aki ebben az időben már a fóti parókia élén állt. Alagi Bekény Dénes tehát a kor szellemének és építészeti vívmányainak megfelelően kiképzett templomot alakított ki birtokai új központján.

Ma a romot a Repülőtéri úton az M2-es úttal párhuzamosan haladva, közvetlenül a felüljárót megelőzően jobb oldalra bekanyarodva személygépkocsival és kerékpárral is megközelíthetjük. Az árnyas hársfák alatt nyugvó romok az időtlenség képzetét keltik bennünk, kellemes kirándulást kínálva az érdeklődőnek.