1.Kor. 15,14: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, akkor minden embernél szánalmasabbak vagyunk.” - Pál apostol.

Ez a legnagyobb kérdés a számunkra, hogy van-e élet a halál után? Naponta hallok hírt beteg barátaimról, közúti halálos balesetekről, természeti katasztrófákról. Előbb-utóbb egyszer őszintén erre a kérdésre választ kell adnunk. Hogyan lehet egy gyászt feldolgozni?

Ugyanakkor halljuk a világ sürgető problémáit: a környezeti katasztrófa rémét, a Föld túlnépesedési kérdését, a világ mérhetetlenül gazdag és a mérhetetlenül szegény társadalmainak égbekiáltó ellentétét. Meddig alszunk még?

A megoldás Jézus Krisztusnál van. Nem a gazdagodás, az élvezetek jelentik az élet értelmét. Ezek mentén nem lesz megoldás egyetlen súlyos társadalmi problémára sem. És maga az „emberség ára” is mástól függ.

Mi arra születtünk, hogy önzetlenül szeressük egymást. Csak a szeretet képes felemelni az önzés okozta konfliktusokból. Emberek vagyunk, nem önző és öncélú robotok. Amint a repülőgép arra „született”, hogy szárnyaljon, az ember is arra született, hogy a szeretet szárnyán járjon. Ha nem tud felemelkedni, akkor nincs értelme az életének.

Krisztus feltámadása nekünk ezt jelenti. Ez a keresztény húsvéti üzenet. Van értelme az életnek, mert tudunk szeretni. Merjünk feltámadni és merjünk a feltámadás fényében élni! Én így kívánok boldog, békét ígérő ünnepet!