- Mikor lettél a korfball szerelmese, és hogyan szerettél bele ebbe különleges sportágba, melynek napjainkban világszerte még kevés országban hódolnak? A hollandok és a belgák viszont hozzád hasonlóan imádják – kérdeztem a fiatal sportembert.

- Több mint húsz éve „bosszúból” indult a történet, ugyanis gyerekkoromban kézilabdáztam, és egy év után az unokatestvéremet is levittem magammal az Úttörő stadionba, ahol nyolc évig játszottunk együtt. Amikor ennek az időszaknak vége lett, szétváltak útjaink, mindketten más sportággal próbálkoztunk. Ő a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, melynek korfball csapata, a MAFC plakáton toborzott játékosokat. Ekkor hívott magával – mondván, hogy én elvittem őt kézilabdázni -, akkor most nekem kutyakötelességem kipróbálni ezt az új sportágat. Természetesen kötélnek álltam. Ez 1997 őszén volt, azóta szeretem és művelem a korfballt.

- Miben rejlik a sportág szépsége, vonzereje?

- Az egyik az, hogy lányok és fiúk együtt játszhatják. Ha belegondolunk, nagyon kevés olyan sportág van, melyet egy feleség-férj, barát és barátnő, szülő és gyereke, vagy akár egy teljes család együtt űzhet. Ez a játékszabály egyik nagy előnye. Itt nem a fizikai erő dominál, ez egyébként egy észjáték. Limitált a testkontaktus: lányok csak lányokkal, fiúk csak fiúkkal érintkezhetnek, védekezhetnek. Nincs benne egyéni labdavezetés, rá vagy kényszerítve, hogy a csapattársaiddal együtt oldjátok meg a problémát. Gyerekeknek is jó, mert arra motiválja őket, hogy csapatszellemben kezdjenek el gondolkozni. A mai világban különösen szükség van ezekre az értékekre.

- Dunakeszin több iskolában is szívesen játszák a korfballt. Sőt, a VSD csapata az országos bajnokság második vonalában, az NBI/B-ben szerepel. Hogyan sikerült igen rövid idő alatt ilyen szép eredményeket elérned?

- Örömünkre a VSD-ben nagyon jó képességű játékosok vannak. Minden arra utal, hogy Dunakeszin különösen tehetséges korfballosok születnek. Felnőtt csapatunk az NBI/B-ben az ötödik helyért küzd a rájátszásban, de már az utánpótlás is mutogatja oroszlánkörmeit. Úgy néz ki, hogy minden korcsoportban – U11, U13, U15 -, ahol indultunk, benne leszünk a legjobb négyben, az élvonalhoz tartozunk. Ez igazán bíztató a jövő szempontjából! Örömmel mondhatom -, ami a világon kevés országban adatik meg -, hogy megtestnevelés órákon heti rendszerességgel korfballoznak a diákok Dunakeszin. Ez még Hollandiában sem jellemző. Céljaink megvalósításához nagyon jó támogatást kaptunk a Dunakeszi Tankerülettől, az Önkormányzattól, illetve a Sportigazgatóságtól. A Tankerület hozzájárult, hogy heti egy alkalommal a másodikos diákok az iskolákban korfballozhatnak. Az iskolák megkapták a szükséges felszereléseket, mi pedig összesen heti 18 alkalommal megtartjuk az órákat, míg ezen kívül négy suliban szakkörök is vannak.

- Szerinted a magyar sportközegben milyen fejlődési lehetőség kínálkozik a korfball számára?

- A korfballt a világon mindössze 75 országban művelik, ami lássuk be nem mérhető a labdarúgás népszerűségéhez. Világviszonylatban mintegy 55-60 nemzet csapata vesz részt a versenyrendszerben, tehát bőven van hová fejlődni. Az is köztudott, hogy viszonylag kevés háttérkutatást, elemzést végeznek a sportágban, szemben pl. a labdarúgással, ahol még mérkőzés közben is mérik a játékosok teljesítményét. Szociológusként társaimmal azt vettük a fejünkbe, hogy szeretnénk megvalósítani a világ első korfball tudományos kutatóközpontját, ahol e háttérkutatásokat el lehetne végezni. Ezt a tudományos műhelyt Dunakeszin szeretnénk létrehozni. Célom, hogy Dunakeszit feltegyük a korfball világ térképére, ahonnan a földkerekség bármely részéről mindent el lehetne érni a sportág hátteréről. Jóérzéssel mondhatom, hogy szakmai munkánkban nagy segítségünkre van Jaap Broersma, a holland szövetség volt főtitkára, és Harmen Fonk, az U15 magyar válogatott szövetségi kapitánya és a VSD korfball szakosztály mentor edzője.

- Amit elértél a városban, azt az országos sport konferenciákon már-már Dunakeszi modellként ismerik el. A szakmai dicséret mellett ez felelősség is?

- A Dunakeszi modellnek „csak” egy része a korfball. Ugyanis, ami a város iskoláiban megvalósult, az hazánkban kevés helyen mondható el, hiszen szinte nincs olyan sportág, amely ne lenne beépítve a mindennapos iskolai testnevelés órarendjében. Az úszás, jégkorong, korcsolya, tenisz, labdarúgás, pom-pon, cselgáncs, hogy csak néhány sportágat említsek, amit az iskolában a gyerekek megismerhetnek, és űzhetnek. A sportágak olyan gazdag palettájával találkozhatnak a szülők és a gyerekek, melyből lehetetlen nem választani. Ezt a kiváló modellt, ezt az oktatási rendszert országos szinten is érdemes lenne bevezetni, mert követésre méltó. Ez nagyon fontos, hiszen a sport révén a gyerekek megtanulnak küzdeni, győzni és veszíteni is, ami nagyon értékes emberi tulajdonság. Óriási dolog a mindennapos testnevelés, az iskolák és a VSD együttműködése. Ezt a modellt szeretnénk a tervünkbe beépíteni és dokumentálni az Önkormányzattal és a Sportigazgatósággal együttműködve. Bízom benne, hogy ebben is összefogunk, és sikeresek leszünk.