A történelmi időket megélt, patinás épület az új évezredben már szűknek bizonyult, melyből közel két éve, 2017 szeptemberében, a 120. születésnapon új, a 21. század igényeit kiszolgáló 24 tantermes iskolába költözött a diáksereg és a tantestület.  Hogyan élték meg a korszerű eszközökkel felszerelt Repülőtéri úton épült új oktatási intézmény birtokba vételét? - kérdeztem Laczkovich Krisztina igazgató asszonytól.

- Nagy és felelősségteljes döntés volt a nevelőtestület és a szülők részéről a költözésre szavazni, de a férőhely szűkössége és az épület állapota miatt végül emellett döntöttünk. Sajnáltuk otthagyni a régi épület ódon hangulatát, a sok-sok emléket, más területen azonban „kárpótlást” kaptunk az új épülettől.

Az előző tanév, különösen az első pár hónap rendkívüli feladatokat adott számunkra, hiszen egyik napról a másikra kellett egy új helyszínen megszervezni az oktatást. Sokat dolgoztunk azon, hogy új életünk jól szervezett, a szülők számára elfogadható és a gyerekek számára a legjobb legyen. Mostanra elmondhatom, hogy kialakítottuk új szokásrendünket, „belaktuk az épületet”, és ki tudjuk használni a benne rejlő lehetőségeket. Folyamatosan dolgozunk az épület díszítésén, barátságossá tételén, és az iskola udvarának fejlesztésén, hiszen csak magát a házat kaptuk, nekünk kell azt élettel megtölteni.

- Az iskola régi épülete az "öreg" Dunakeszi központjában volt, az új pedig a település keleti peremén kiépült városnegyedben létesült. Hogyan sikerült megoldani, megszervezni az iskolába járást?

- Tanulóink közül sokan a közeli lakóparkokban élnek, ők szerencsések, mivel közelebb kerültek az iskolához a költözéssel. Azoknak a gyerekeknek, akik a régi épület közelében laknak, az Önkormányzat különjáratot működtet addig, amíg kifutnak a régi körzetes évfolyamok. Tavaly két iskolabusz hozta reggel a gyerekeket a Táncsics utcától, idén egy iskolabusz és egy helyi járat működik. Hosszabb távon nem lesz szükség különjáratra, mivel a beiskolázási körzetünk a közeli utcákra terjed ki, de természetesen a helyi járatokra továbbra is szükség lesz a város vérkeringésébe való bekapcsolódáshoz.

- Az igényes környezet, a modern technikai eszközök, a sportcsarnok és az igazán ideális szabadtéri sportpályák milyen pluszt adnak a pedagógusok és a diákok számára? Mennyiben segítik a színvonalas oktatást, a diákok továbbtanulási esélyeit?

- Ezekre a területekre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy az új épület bizonyos területeken ad „kárpótlást” a régi épület iránti nosztalgia után. Hatalmas előrelépés történt az informatika területén, minden teremben laptop és projektor segíti az oktatást, van egy 30 főre berendezett informatika termünk. Ezek széles lehetőségeket biztosítanak a pedagógusok számára az IKT oktatás folyamatos fejlesztésére.

A sportlétesítmények lehetővé teszik a mindennapos testnevelés maradéktalan megvalósítását tornatermi és kültéri órák szervezésével. Ezen a területen ugrásszerű változás érezhető, mivel sokkal többféle sportot űzhetnek a gyerekek, lett kosárlabda, korfball, röplabda csapatunk is, hála a testnevelő kollégák áldozatos munkájának. Többféle versenyre neveznek csapataink, melyekről örömünkre szép eredményekkel térnek haza.

Nagyon fontos, hogy a kapott infrastruktúrát, eszközöket megfelelően használjuk, de az oktatásban mégis a pedagógus a döntő tényező, legfontosabb az ő munkájuk színvonala. A modern eszközök azonban segítik a pedagógiai munka változatosabb megvalósítását, a gyerekek fejlesztését, tehetséggondozását, melynek eredményeként sikeresen tanulhatnak tovább a középiskolában.

- Dunakeszi legrégebbi oktatási intézményének mi a különlegessége, egyedisége, úgy is fogalmazhatnék, miben rejlik  a "Szentistvánisága"?

- Iskolánk hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt tíz évben. A diákok száma 2,5-szeresére nőtt, ezzel együtt kétszeresére a pedagógusok száma. Mindig büszkék voltunk a nálunk érezhető családias légkörre, melyet a nagy létszámok mellett is igyekszünk megőrizni. Ebben segítenek a közösségi programok, közte a nálunk hagyománnyá vált Lecsófesztivál is. Igaz, hogy időközben nagy család lettünk, de figyelünk arra, hogy a gyerekekkel és a szülőkkel való kommunikáció továbbra is nyitott, családias, együttműködő legyen. Fontosnak tartjuk a hagyományok őrzését, ez a város első iskolájaként múltunkból is fakad, mely több, mint egy évszázada összefonódik a város történelmével. „Szentistvánságunkat” az iskola jelmondatában fogalmaztuk meg: „A hagyomány, az együttműködés és a modern tudás iskolája”.

- Ön szerint milyen kihívást jelent napjainkban pedagógusnak lenni, oktatni, nevelni a fiatalokat, akikre soha nem tapasztalt információ mennyiség zúdul a világból?

- Sosem volt könnyű a pedagógus pálya, de a mai kor rendkívüli kihívásokat támaszt elénk. A felnövekvő Z és Alfa generációk már gyermekkorukban találkoznak azzal az információ áradattal, amivel mi felnőttként szembesültünk. Nincs könnyű dolgunk, de meg kell értenünk, hogy miért és miben mások ők, segíteni őket a felnőtté válás útján. Azért nehéz ez, mert nincs előttünk minta az előző generációktól, nekünk kell ezeket az utakat megtalálni. Erről az érdekes és aktuális témáról szerveztünk egyébként nemrég egy előadást pedagógusaink és a szülői kör számára, melyet Steigervald Krisztián generáció kutató tartott, és amely segít lépést tartani korunk változásaival.

- A közeli napokban vált ismertté, hogy újabb öt esztendőre Ön kapott felhatalmazást a Szent István Általános Iskola irányítására. Mi az Ön igazgatói ars poeticája, a következő fél évtizedben mit tekint legfontosabb megvalósítandó célkitűzésnek?

- Vezetői munkám során sokszor jut eszembe egy kis dalszöveg részlet: „Egyedül nem megy”. Igaz ez a nevelőtestületre, mert a kitűzött célok elérésében ők végzik a napi szintű érdemi munkát, nélkülük semmit sem tudnék megvalósítani a tervekből. De igaz a szülőkkel való közös munkára is: az iskola csak a családokkal együtt tud eredményes nevelő-oktató munkát végezni. Ezt szem előtt tartva szeretném a most nagyon jó pályán mozgó intézményünket tovább fejleszteni. Az Ökoiskola cím megszerzése után most azon dolgozunk, hogy a már meglévő tehetséggondozó munkát összefogva intézményünk akkreditált Tehetségponttá váljon.

- Kívánom, hogy terveik váljanak valóra, tevékenységüket övezze siker.