- Bármit is teszünk, mindig előtérbe kell helyezni azt, hogy mire van szüksége az embereknek. Ha ezt megtaláljuk, és aztán ezt jól is csináljuk, akkor elkerülhetetlen, hogy elterjed a hír. Mert bár a negatív hírek sokkal könnyebben kapnak szárnyra, de az is nagyon terjed, ha valami kiemelkedően jó. Mi szokványos dolgokat csinálunk különleges módon. Nem igazán vannak titkaink, olyannyira, hogy könyveimben és előadásaimon is ezeket az elveket tanítom. Amit tudunk, nem titkoljuk, hiszen az viszi előre a Világot, ha megosztjuk az emberekkel azt, ami az igazi tehetségünk. Jómagam és a projektjeimben résztvevő emberek abban a legjobbak, amit csinálnak. Nincs kényszer, és bár gyakran kemény munka folyik, a tőlünk kért munkákon ez nem juthat kifejezésre. Arra is szükség volt, hogy magam is tisztába kerüljek a valódi küldetésemmel. Ugyanis, ha nekem nincs meg, hogy mit szeretnék, akkor képtelenség a munkatársak számára is utat mutatni, arról nem is beszélve, hogy az ügyfelek, megrendelők, partnerek is kérdőjelek között lesznek. Jó tisztázni, hogy kik vagyunk, mit szeretnénk és aztán halogatás nélkül, lendületesen haladni.

- Kreatív ötleteitek és alkotásaitok nagyon kedveltek a fiatalok és a felnőttek körében egyaránt. A népszerűségeket egyik garanciája táblácskáitok, rendezvényeitek, rajzpályázataitok közvetlen, személyes hangvételű stílusa? 

- Az a cég, amelyik fagyosan, hivatalosan kommunikál, fagyos és hivatalos ügyfelekre számíthat. Nem lehet népszerűvé válni olyasmivel, hogy "Műhelyünk immár hat éve szolgálja ki vásárlóink egyedi igényeit." Mindig is arra helyeztem a hangsúlyt, hogy megmaradjon ez az egész a saját "gyermekemnek". Tettünk kisebb-nagyobb kitérőket. Volt idő, amikor kimondottan távolodni próbáltam, és mivel rajtam kívül más alkotók is dolgoznak nálunk, nem akartam, hogy a rajzokat az emberek egyértelműen velem azonosítsák. Ugyanakkor a kommunikáció stílusa, amivel az elején elindult a Táblácska, meg kellett, hogy maradjon. Éppen ezért időről időre át kell gondolni, hogy itt ki kivel van, mit mondok én, mennyit adok magamból és mennyire fontos maga a termék vagy szolgáltatás ehhez képest, amit "árulunk". Ha csak a termékről beszélek, akkor az emberek elfordulnak, mert a reklám sosem lehet eléggé népszerű, legyen bármilyen kreatív is. Ha csak arról beszélek, hogy én mit csinálok, akkor pedig az egész rólam fog szólni, és nem a küldetésről. A Táblácska tulajdonképpen egy nagy küldetés megvalósulásának egyik "lába": rajzzal vidítjuk fel az embereket, tesszük a hétköznapjaikat könnyedebbé és általunk újra gyermeknek érezhetik magukat. Olyan ez, mint egy nagy bográcsban a gulyás: ha nem teszünk a bográcsba sót, akkor lehet, hogy minden benne van, csak épp a lényeg hiányzik. Kell a humor, kell a stílus és kell egy pici őrültség is néha: ezt szeretik a legjobban a követőink.

- Miben látod tevékenységetek legfontosabb üzenetét? Alkotásaitokkal mit szeretnétek kifejezni?

- Ezek a rajzok pozitív emlékeztetők. Általuk megláthatjuk, ami máris jó. Mosoly. Energia. Varázslat. Vidámság. Forrás. Ezeket a szavakat nem is én találtam ki: követőink írták, innen idéztem. A Világ - ha jobban megnézzük - egy nagyon boldog hely. "Jó nekem!" - ezt szeretnénk az emberek eszébe juttatni. Hogy ahányszor csak ránéznek egy táblácskás rajzra, ez jusson eszükbe. És akinek ilyen rajzot adunk, akárhányszor ránéz, ez jut majd eszébe. Mert süt a Nap és virágok illatoznak. Szeretettel teli, felhőtlen élet: itt jó lenni, itt minden nagyon rendben van! Coachként a gyerekekkel is azzal foglalkozom, hogy lássák meg a jót. Segítek meglátni a dolgok szebbik oldalát. Ennek rajzos kifejeződése maga a Táblácska.

- Művészeti tevékenységetekhez hasonló alázattal és önzetlenséggel támogatjátok a helyi közösségeket, hiszen elég, ha csak arra gondolok, hogy rajzaitokkal Dunakeszi számos gyermekorvosi rendelőjét "varázsoltátok" a kicsinyek számára is kedves váróhelyiséggé, ahol jól érzik magukat, még azt is elfelejtik, hogy vizsgálatokra jöttek a doktor nénihez. Miért fontos ez számotokra?

- Mivel jómagam is meglehetősen gyerek maradtam - húszévesen egyedül kellett mindent megoldanom -, így aztán érthető, hogy miért olyan nagyon fontosak számomra a gyerekek és a gyermek lelkű felnőttek. A gyerekek nyitottak, tiszták, érdeklődőek, kíváncsian tekintenek a világra. Szeretném, ha ebbe az esetleg túl korán felnőtt, és a világot már sokkal szürkébbnek látó felnőttek újra bele tudnának kóstolni. Emellett valóságos mániám a szomorúból vidámat, a gyengéből erőset, a félelemből szeretetet varázsolni. A rajzok mind ezt a célt szolgálják. Dunakeszi kedves nekem, hisz ez az otthonunk, feleségemmel, kisfiammal és kislányommal élünk itt. Nagy örömmel adom a városnak mindazt, amit tudok, hiszen bár az iskolai órákkal az egész országot járom, helyben is szükség van a jókedvre, lazításra és a gyermekek és felnőttek boldog ragyogására legalább addig, amíg a rajzainkat szemlélik - és persze hosszú távon is jót tesz. A babacsomagban lévő kincsesdobozt is mi rajzoltuk meg, így az egészen kicsiknek is mosolyt tudunk az arcára varázsolni. Örömmel tölt el, hogy az Önkormányzattal együttműködve időről-időre sikerült új projektekben részt vennünk.

- Napjainkban milyen tervek, feladatok foglalkoztatnak?

- A küldetés állandó, de a megvalósulás módja sokszor változik. Most éppen azon dolgozunk feleségemmel, Anitával, hogy úgy szervezzük meg a Táblácskát, mint céget, hogy az a munkatársainak is több szabadságot adjon. Éppen ezért távmunkára váltottunk, aminek ugyan vannak kezdeti nehézségei, de hosszú távon biztosan szuper lesz, hogy nem vagyunk helyhez kötve és így még jobban kiterjeszthetjük "szárnyainkat".

A gyerekekkel való munka - a Gyémántbogár Program - egyre több időmet foglalja le, ami nagyon jó, mert úgy érzem, nagyon ez az utam. Sokan fordulnak hozzám, és immár 434 iskolai osztályban tartottam rendhagyó rajzos szemléletfejlesztő, csapatépítő, önbizalomnövelő osztályfőnöki órát. Ezt mindenképp folytatom, mert nemigen vagyok meg nélküle - ahogy azt is, hogy egy-egy rajzzal akár egy sajtcédulán meglepem és felvidítom az embereket. A legújabb jelszó pedig a "sürgősségi ragyogtatás" - ezt a szemfülesek már észre is vehették - járjanak nyitott szemmel! 

- Robi! Köszönöm a beszélgetést, öröm volt hallgatni optimista mondataidat!