Az emlékhadjárat és ezen belül a váci csata bemutatásának célja, hogy méltóképpen emlékezzünk az újkori magyar hadtörténelem legdicsőbb napjaira. A Görgei Artúr tábornok vezetésével meginduló tavaszi hadjárat egy stratégiai csoda volt, hiszen a létszámában és tüzérségében kisebb honvédsereg négy hét alatt, egyetlen csatát sem veszítve, kiűzte az ország területének nagy részéről a minden tekintetben túlerőben lévő császári és királyi hadsereget. Bebizonyosodott, hogy az alig egy éve létező magyar honvédsereg képes reguláris, szabályos haderőként működni, s komoly ellenfélként felvenni a harcot a császári alakulatokkal.

Az pedig ugyancsak nagyon fontos eredmény, hogy a rövid időn belül kivívott sokadik győzelem lelki hatásának köszönhetően a magyar honvédek morálja, s így további teljesítménye is jelentősen erősödött. Ez azért is fontos, mert még a hadjárat megindulásakor, az 1849. április 2-i támadás előtt az osztrák tábornok, Franz von Schlik - saját szavaival élve - „egy kis nyúlvadászatra” invitálta tisztjeit a magyar táborba, ám ezen a napon a nyúl alaposan megkergette a vadászt - kezdte beszédét a szónok.

A hadjárat negyedik csatájával, a váci ütközettel kapcsolatban elmondta: "A haditerv szerint a Damjanich János vezette III. hadtestnek kellett elfoglalnia Vácot az I. hadtest támogatásával. Az I. hadtest gyalogosai azonban eltévedtek a ködben, és Pencen kötöttek ki, így a bekerítés nem sikerült. Az esős idő és a felázott talaj miatt Damjanich hadosztályainak a Pest – Vác úton, a Gombás-patak kőhídján át kellett bejutniuk a városba, ám a hidat Christian Götz vezérőrnagy hadosztálya megszállta.

A két fél tüzérsége órákon át lőtte egymást, Damjanich pedig hiába várta az ellenség hátában megjelenő honvéd csapatokat. Az ütközetet végül Földváry Károly alezredes vitézsége döntötte el, és a csatában maga Götz is halálos sebet kapott. A váci ütközet így fényes győzelemmel végződött, és megnyílt az út a magyar csapatok előtt a Garam folyó felé. A csatában a magyarok 150, az osztrákok pedig körülbelül 400 embert veszítettek."

Steidl Levente költői kérdésként felvetette, vajon mire tanít minket a váci csata, milyen erényekkel voltak felvértezve azok a magyar honvédek, akik végigküzdötték a hadjáratot, s szavai szerint ezek a hősiesség, a bátorság, a hit és a tisztesség.

A tavaszi hadjárat sikere által egész Európának megmutattuk, hogy mire képes a nemzeti összefogás, és példát szolgáltattunk hősiességből, bátorságból, hitből és tisztességből - zárta szavait a szónok.

A hagyományőrző esemény az ütközet momentumainak felidézése után a ligeti honvéd emlékmű előtti tiszteletadással zárult.