-  Bátor őseink azon a tavaszon olyan célt tűztek ki maguk elé, amire az országban mindenki vágyott: a szabadságot – hangzott a történelemből ismert válasz, majd idézte Petőfi naplójából a március 15-én reggel írt sorokat: „Azon tanácskoztunk, mit kell tenni, mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mindjárt holnap... hátha holnapután már késő lesz!”

A „szabadság – nemzet – haza” fogalmi szentháromsága ekkor fonódott egymásba, és vált szimbólummá. A „piros – fehér – zöld”, mely az erőt, a hűséget és a reményt jelképezi, törvény által is nemzeti szín lett.

Steidl Levente az egész napos váci megemlékezések központi ünnepségén beszédének fókuszába a városhoz kötődő forradalmi és harci események méltatását emelte.

A reformkorban az ország első vasútvonalával, a szabadságharc eseményei közül Görgey itt tett nyilatkozatával és a két híres csatával emelkedett ki. Idén 173 éve indult el az első vonat Pestről Vácra. Ennek köszönhetően 1848. március 15-e pesti eseményeinek hírét még aznap meghozták a vonaton ingázók. Egyikük magával hozta Petőfi Nemzeti dalának egy frissen kinyomtatott példányát, melyet azonnal el is szavalt a főtéri kávéházban.

A város egy emberként a forradalom mellé állt. Négy nemzetőri századot szerveztek és sokan beálltak honvédnek. Lelkes honleányok zászlókat varrtak a nemzetőrök részére…. Ám az öröm nem tartott sokáig. Ősszel megindult a támadás hazánk ellen.

-  A legnehezebb helyzetben 1848 telén városunk felajánlotta a templomok harangjait a haza oltalmára. A harangokból ágyúkat öntöttek, és a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Kossuth Lajos ekként mondott köszönetet a váciaknak eme hazafias tettére: „ ..Harangjaiknak hangja, melly önöket áhitatra hívta az Isten házába, ágyúkká öntetve önöket a ’dicsősség mezejére, - ellenségeinket pedig halálra hívandja, ’s fülökbe fogja dörgeni, ne bántds a ’Magyart. – „

A dicsőséges tavaszi hadjárat egyik meghatározó eseménye a váci csata volt. Ahogy akkor a ferences barátok leírták: „1849. április 10-én Vácnál volt a magyaroknak dicsőséges csatája az osztrákok ellen, akiket iszonyúan legyőztek.”

E csatának volt a legnagyobb hőse Földváry Károly, akit bámulatos bátorságáért a tisztikar a legvitézebb magyar harcosnak címzett, Görgey pedig ezredessé léptetett elő.

Nyáron, az orosz csapatok beavatkozását követően aztán ismét hadszíntérré vált a város: 1849. július 15 és 17. között sikerült az orosz lovasságot kiszorítani Vácról, majd visszaverni az orosz sereg támadását, így biztosítva Görgey seregének elvonulását. Ez volt a szabadságharc utolsó sikeres ütközete.

1849 augusztusában a magyar csapatok letették a fegyvert. De akárcsak 1956-ban, győzelmes vereség volt ez is. Mert ne feledjük, hogy a forradalom vívmányait, melyet az Áprilisi törvények szentesítettek, a győztes fél nem tudta eltörölni, vagy megszüntetni.

1849 után az élet már nem lehetett az, ami előtte.

A reformkorban gyökerező változások megváltoztatták a birodalom társadalmi viszonyait, melyet már nem fordíthattak vissza; Bécsnek pedig rá kellett jönnie, hogy Magyarország nélkül gyenge és nem tarthatja meg nagyhatalmi státuszát. Ez vezetett végül a kiegyezéshez.

Egy évvel később, 1868-ban, városunkban – itt ahol állunk – felállították a Kárpát-medence első ’48-49-es honvéd emlékművét. Tragor Ignác szavaival: ”Közel két évtizedes zsarnoki elnyomatása után új életre kelt a nemzet és megmozdult Vác városa is. Vezetőségének ritka, tapintatos érzékével először is a kegyelet adóját rótta le a szabadságharcban megdicsőült honvédek iránt. Sietve hordták össze filléréiket, hogy méltókép jelöljék meg a szent helyet, melynek minden rögét honfivér áztatta.”

Ez az emlékmű közadakozásból épült, és még a turini emigrációban élő Kossuth Lajos is támogatott 100 forinttal.

Emlékezzünk a forradalom és szabadságharc eseményeire és hőseire. Legyünk büszkék a városunkban történtekre, mely örökre összeforrasztotta Vác nevét a szabadságharccal – mondta befejezésül Steidl Levente, kérve az ünneplő polgárokat, hogy hajtsanak fejet e történelmi emlékhelyen a mártírok előtt, akik életüket adták a szabadságért, akikért az emlékmű az égbe kiált.

Az ünnepi beszéd után a Váci Madách Imre Gimnázium diákjainak rendkívül nívós műsorát, a Váczi Néptáncegyüttes fergetes produkcióját, a Váci Ifjúsági Fúvószenekar színvonalas játékát, és a Váczi Huszár- és Nemzetőr Bandérium közreműködését kitörő tapssal jutalmazták az ünneplő váciak.

A Honvéd emlékműnél Fördős Attila, és két alpolgármestere, Pető Tibor és Mokánszky Zoltán helyezte el az önkormányzat koszorúját hősök emléke előtt tisztelegve. Lerótták kegyeletüket az intézmények, civil közösségek képviselői és a hagyományőrző nemzetőrök és huszárok.