Immár hagyománnyá nőtte ki magát Dunakeszin, hogy március 15-e környékén egy élő történelem óra keretein belül emlékeznek meg a város óvodásai és diákjai az 1848-as hősökre. Idén már nyolcadik alkalommal rendezték meg – a valóságban soha meg nem történt – katonadombi ütközetet, amelybe az elmúlt évekhez hasonlóan most is bevonták a honvédek küzdelmét lelkesen végig szurkoló fiatalságot is.

Ahogy eddig mindig, a hagyományokhoz híven most is honvéd tábor, huszár bemutató és csatajelenet várt minden érdeklődőt, amibe egyébként az élő történelem órát követően a dunakeszi diákságot is bevonták. A szervezők a tapasztalatok alapján a legkisebbeknek ezúttal is mobil lelátót építettek, így a nagyon lelkes óvodások is zavartalanul élvezhették az előadást.

Maga a Viadal kezdete előtt Tuzson Bence országgyűlési képviselő és Dióssi Csaba, Dunakeszi polgármestere szólt pár szót, megemlékezve arról, hogy az 1848-as hősök példát mutattak az őket követő nemzedékeknek hazaszeretetből.

„Dunakeszin és környéken a szabadságharc idején nem zajlott ütközet, mert ez felvonulási terület volt a tavaszi hadjáratban megvívott váci csatának. Ennek ellenére a mostani viadal alkalmából elképzelhetjük, mi lehetett volna itt, ha a magyar honvédek és huszárok, valamint az osztrák vértesek egymásba botlottak volna ezen a helyen” – mondta Dióssi Csaba.

A megnyitók után Tuzson Bence és Dióssi Csaba díszszemlét is tartott, majd amikor visszatértek a helyükre, az egymással szemben felsorakozó seregek – gyalogság, lovasság és tüzérség – nagy harci kedvvel „egymásnak estek”. A magyar nemzetőrök a Váci Huszár és Nemzetőr Bandérium (VHNB) soraiból kerültek ki, a Veresegyház Katonai Hagyományőrző Egyesület tagjai az osztrák sorgyalogságot képviselték. Az osztrák vértesek uniformisában a Mogyoródi Sándor-Huszárok jelentek meg, a magyar huszárokat pedig a VHNB lovasai személyesítették meg.

A többször is oda-vissza hullámzó ütközet alatt a gyerekek lelkesen bíztatták a magyar honvédeket, akikre ez olyan jótékony hatással volt, hogy végül diadalmaskodtak. Volt itt minden: tüzérségi párbaj, kézitusa, valamint lovas csata. A Viadal végén aztán a gyermekek is megmutathatták, ők is képesek legalább olyan hősiesen csatázni, és kartonhengerekkel, alufólialabdával felszerelkezve keményen megütköztek egymással.

Amikor elindultak vissza az óvodákba, iskolákba a gyermekek, a kísérő pedagógusok nem győztek válaszolni a kérdéseikre. Egy biztos, a Viadalnak köszönhetően Dunakeszi ifjúsága soha nem fog megfeledkezni az 1848-as hősökről.