Olyan neves szaktekintélyek ítélték oda, mint pl. a nemzetközi szakmai zsűrit vezető Enrico Crippa, aki a három Michelin-csillagos Piazza Duomo étterem séfje. De az ítészek között volt Fausto Arrighivel is, aki 36 évet töltött el a világ legnagyobb nevű étteremkalauzánál, a Michelin Guide-nál.

Díjátadó - fotó forrása: Mihályi László

-  Felemelő érzés, hogy idén is mi nyertük el az Év cukrászdája díjat, amely egyben azt is jelzi, hogy a közönség mellett a szakma is nagyra értékeli teljesítményünket – mondta érdeklődésünkre Mihályi László, az országos hírű váci cukrászda vezetője, akitől azt is megtudhattuk, hogy évközben folyamatosan magas színvonalon kell teljesíteniük, ugyanis soha sem tudják, hogy mikor, és ki „teszteli” a cukrászda kínálatát.

-  Egy pillanatra sem lehet kiengedni, bármikor betoppanhatnak – tette hozzá a neves cukrász, akit arról faggattam:

-  Mi a siker titka?

-  Szorgalom, az elhivatottság, az alázat, a közönség és a szakma iránti tisztelet alapvető. Így kell élni, dolgozni és remélni, hogy ez okot adhat az elismerésre. Noha, itt nem hasonlítható össze a pontozási kritérium a Michelin csillaggal elismert éttermekével, ám a cukrászdákat is rendkívül szigorú szakmai szempontok szerint rangsorolják.

-  Mi ad jó szakmai alapot, és esélyt az országos elismeréshez?

-  A jó minőségű, „tiszta” alapanyagok használata, az ízek változatossága, a sütemények állaga, s mindaz, ami megadja egy desszert élvezeti értékét. Ezek a desszertek, szinte „művészi alkotások”, nap, mint nap így néznek ki most már 11 éve, amióta az üzletünket megnyitottuk Vácott. Természetesen folyamatosan igyekszünk megújulni, újabb és újabb desszerteket kitalálni, de ez annyira nem egyszerű dolog. Kísérletezünk, és amikor úgy érezzük, hogy egy-egy új készítményünk elnyerheti a közönségnek tetszését, akkor vezetjük be.

-  A sikert, a cukrászda szakmai jó hírnevét az ön neve fémjelzi, de gondolom felkészült csapat dolgozik a háttérben?

-  A cukrászatnak e szegmensében úttörőknek számítunk. Feleségemmel –, aki noha nem cukrász, de szakmabéli, hiszen barista, felszolgáló, és még számos szakmai végzettséggel rendelkezik - ketten próbáltuk ezt meghonosítani. Így egészítjük ki egymást, és természetesen vannak munkatársaink, akik évek óta velünk vannak. Ez egy csapatmunka, egyedül ezt létrehozni nem lehet. A mi szakmánk rendkívül munka- és eszköz, és bizony igen költségigényes, ha valaki nívós készítményeket szeretne előállítani.

-  Egy évtizede mégis belevágott és megnyitotta Vác egyik „ékszerdobozát”, amely ma már a város büszkesége.

Vác-szelet

-  Igen, mert bíztam önmagam, szakmai tudásomban, no és azt is tudtam, hogy a magyar ember szeret jókat enni, cukrászdába járni, ráadásul édesszájú is. Nem tagadom, hogy környezetemben elég szkeptikusak voltak az üzlet megnyitásakor. Azt gondolták, hogy ez a modern francia irányzat itt nem fog megélni. Én meg azt mondtam, hogy erre még akár a váciaknak is meg lehet az igényük. Az elmúlt tizenegy év engem igazolt. Felkészülten vágtam neki a kihívásnak. Előtte bejártam az egész világot, sokat tanultam és dolgoztam, főleg Párizsban több helyen, de Ausztriában és Olaszországban is igyekeztem megismerni a szakma fortélyait. Itthon kezdtem, itt voltam cukrász inas, de mindig többre vágytam, ezért az iskola után megkeresett pénzt könyvekre, további tanulmányokra költöttem, azaz visszaforgattam. Ennek az lett az eredménye, hogy mára rendelkezem egy olyan makulátlan felkészültséggel, ami egy ilyen üzlet üzemeltetéséhez szükséges.

-  Az ön példája is bizonyítja, hogy a tudás, a szorgalom jó befektetés!

-  Ez így igaz, ahogy mondja. Az őseim is azt tanították, hogy a legjobb befektetés önmagam! Én így tettem, hallgattam rájuk és jól tettem! Az élet ebben engem igazolt, azonban egyéb dolgokban engem sem kímél, de a szakmai életem sikeresnek mondható: azt csinálom, amit szeretek és abból élek! Persze köszönjük a közönségnek is, akik folyamatosan elismernek, bíztatnak és fenntartják az érdeklődést.

-  Terveik között szerepelnek új célok, kihívások?

-  Természetesen vannak. Váci üzletünket kinőttük. Célunk, hogy egy nagyobb, jóval frekventáltabb helyen, Budapesten nyissunk egy új üzletet, de a „bölcsőt”, Vácot nem szeretnénk elhagyni, hisz az itt- és a környéken élők számítanak ránk.