A teremavató ünnepségre február 13-án került sor. Elsőként Mácsai Norbert saját, „Fanfár egy legendához” című kompozícióját adta elő mély átéléssel, majd Farkas Pál intézményvezető köszöntötte a megjelenteket, köztük Tóth Mariannát, a karnagy özvegyét és testvérét, Tóth Bélát. Ezt követően Nemeskéri Emese idézte fel a karnagy életútját.

   Főiskolai tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti főiskolán végezte el, majd 1972-től 2009-ig, nyugdíjba vonulásáig tanított a zeneiskolában. A tanintézmény fúvósegyüttesét 1972-ben alapította meg. A nyolcvan zenészre gyarapodott zenekarnak 45 évig volt karmestere. Tanítványaiból mindig kihozta a maximumot, a magas szintre emelt zenei műveltséget, a hangszer maximális ismeretét és használatát.    

   Zenekarával elért sikereire büszke volt, örömmel töltötte el a közönség szeretete. Bizonyítja ezt számtalan teltházas hangverseny. Olyannyira magáénak érezte az együttest, hogy például a kottákat maga írta és sokszorosította, ő tervezte a zenekar logóját, ő készítette el a hangszerek szállításához szükséges ládákat, hangtompítókat és kottaállványokat. A hangversenyeken teljes odaadást nyújtott s ezt elvárta zenésztársaitól is. A majd fél évszázados karnagyi pályafutásának 2017-ben lett vége, amikor az együttes új karmesterrel kívánt tovább dolgozni.

   Több szakmai kitüntetés mellett 1996-ban Dunakeszi Városért kitüntetésben, 2002-ben Dunakeszi Város Emlékérem, 2014-ben Polgármesteri elismerésben részesült.

   A megemlékezés után Bagi Ádám trombitán előadott szóló produkcióját, majd Kovács András, Tóth Máté és Varga Sándor trióját hallgathatta a közönség Korányi Judit zongorakíséretével. A műsor közben kivetített fotókon láthattunk életképeket Tóth Ferencről.

   A koncert után Farkas Pál felavatta a zenészről elnevezett zenetermet, melynek bejárata mellett egy tárlóban kották, fotók, szemüveg, karmesteri pálca és az elismerések őrzik a karmester emlékét.

   Kérdésünkre Tóth Marianna elmondta, hogy nagyon örült, amikor eldőlt a terem névfelvétele. – A párom élete példaértékű pedagógusként, emberként. Tizenöt évig éltem vele és otthon is állandóan azzal foglalkozott, mit és hogyan lehet jobban tanítani és előadni a zenekarral. Szeretném, ha ezt az életművet az utókor is megőrizné.