Talán soha nem tapasztalt népszerűségnek örvendenek a különböző televíziós csatornákon futó főzőműsorokat, melyekben olyan kiváló mesterszakácsok, színes egyéniségek szegezik a képernyők elé a nézőket, mint Gordon Ramsay, Yotam Ottolenghi, Rick Stein, Jamie Oliver, hogy csak néhányukat említsem meg. Ők azok, akik magas színvonalon mutatják be, hogyan lehet elkészíteni a legegyszerűbb étektől kezdve az egyedi különlegességeken át a legmodernebb finomságokat, miközben színes sztorikkal és anekdotázásokkal tárják a nézők elé egy város vagy ország étkezési kultúráját, szokásait, történelmét.

-  Lázár és Géza - A retro konyhasó címmel látható a műsorotok. MI inspirált benneteket, hogy ennyi év után újra együtt főzzetek? – kérdeztem a Dunakeszin élő Kaszás Gézától.

-  Igazából a kapcsolatom Lázárral nem szakadt meg, csak az élet mindkettőnket másfelé sodort. Lázár jó ideje Spanyolországban tevékenykedik, ahol éttermeket indított be, közben Washingtonban a nagykövetségen volt főszakács, én pedig a színészi feladataim mellett a magyarság történetét bemutató filmek gyártására fókuszálok. Nagy örömmel fogadtuk, hogy a TV2 megkeresett bennünket. Első körben ötven műsor elkészítésére álltunk össze. Egy remek szerkesztői-rendezői koncepcióval indult az új műsor és egy új stábbal, mellyel szinte pillanatok alatt összeszoktunk. Lázár szakmai tudása az elmúlt évek alatt rendkívül elmélyült, egy komoly séffé nőtte ki magát. A műsor egyáltalán nem kettőnk „jópofizásáról” szól.

-  Jól érzékelhető, hogy te nem akarsz a séffnél is séffebb lenni a műsorban.

-  Számomra ez természetes, hiszen egyértelmű, hogy Lázár a mesterszakács. Övé a szakmai rész, én pedig a recepteket, azokat az ételkészítési eljárásokat ismertetem, melyekkel sem én, és talán a nézők jó része nem találkozott még. Én beszélek a történelmi, néha tudományos tapasztalati tényekről, amelyek a különböző alapanyagokkal és ételekkel kapcsolatosak. Rengeteget olvasok hozzá, nagyon felkészülök rá. Sokszor még Lázár szeme is kikerekedik, hogy miket kutatok ki! Utána olvasok, hogy pl. egy-egy étel, hogy jött létre, némelynek nagyon különös históriája van. Hogy csak példaként említsem: a francia konyhában régen a nők nem kaptak szerepet, kizárólag férfiak főzhettek, mígnem egy jól sikerült recept kapcsán a nő nemű készítőjének adták át a szakács szerepet, és így tovább!!! Ezek kultikus történetek, melyek a műsort színessé teszik. Természetesen ebből a műsorból sem marad ki a poén, a nevetés, igyekeztünk ezeket visszahozni.

-  Milyen volt az újrakezdés?

-  Érdekes volt, hogy gyakorlatilag az első adástól úgy álltunk egymás mellé, mint annak idején, mintha abba sem hagytuk volna a másik csatornán, a Receptklub címen futó műsort. Valószínűleg jó páros vagyunk, visszajöttek a reflexek, amiktől annak idején ez a műsor sikeres volt. Akkor ezzel a műsorral egyeduralkodók voltunk a televíziós műsorkínálatban, ami egy tíz éves folyamat volt. Színészként ez a fajta népszerűség és siker, amit egy könnyebb lélegzetvételű műsorral el lehet érni, megadatott. Közönségtalálkozókon számtalanszor kiderült, hogy szakácsként is elismernek.

-  A Retró konyhasó igazából az ételekről szól vagy…

-  Ne is mond tovább, természetesen a retró mi vagyunk. Ez azért lényeges, mert az ételek, viszont hihetetlenül modernek. Egy-egy ételt olykor kétszer is elkészítjük. Egyszer úgy, ahogy azt annak idején anyáink, nagyanyáink, egyszer pedig úgy amilyen lehetőségeket kínál napjainkban ugyanaz az étel. Hogy mást ne is mondjak: a konyhafelszerelési eszközök hihetetlenül fejlődtek, olyan konyhai gépek vannak, amik kezelését, ha az ember ismeri, szinte készen jön ki az étel…!

-  Napjainkban hihetetlen kultusza van a gasztronómiának. Műsorotokban a magyar, vagy a nemzetközi konyha dominál?

-  A magyar ételek jellemzője a paprikás ízvilág, holott eredendően ez nem magyar, hiszen a fűszerek eredete keletről származtatható. Az állatok: sertés, marha, szárnyas, a burgonya, magvak, gabona félék jelen voltak már az ősi étkezési kultúrában is; beolvadtak, és így együttesen a receptúrák által váltak magyar étkekké, miközben pl. burgonya, a paprika mind Amerikából jött be.

A magyar konyhának egyébként nagyon rossz a marketingje. Nem tudtak a specialitásainkból egy kontinentális változatot létrehozni, mint mondjuk a kínaiak. Mi magyarok azzal alkalmazkodunk, hogy mindenféle fűszert használunk, amit máshol is a nagyvilágban, de a gazdasági marketingje rossz a magyar konyhának. Bizton állítom, hogy a magyar ételek - , mint pl. a halászlé, a gulyásleves – simán felveszik a versenyt a nemzetköziekkel. Világkonyhai trendeket lehetne belőlük felépíteni, amihez rengeteg pénz kell. Tarolnak az egyszerű ételek, olyanok, mint a pizza, amihez alig kell valami, három alapanyag és kész! Az arányokra kell figyelni.

Sokféle konyhát megízleltem külföldön: angol, francia, olasz, osztrák, horvát, kínai, svéd luxus éttermektől kezdve a street food-ig mindent. Az alapanyagaik nagyon jók és változatosak, de ez a földrajzi elhelyezkedésüknek is köszönhető. A tenyésztéssel kezdődik minden. Ne felejtsük el, az állattartás, növénytermesztés meghatározó! Vagy például nézzünk meg egy nyugati gasztronómiai magazint: a fotózási technika, a tányérok, a tálalás, a környezet, színek, fények, formák, és nézzünk meg egy magyart: sokat fejlődtünk, de még mindig nem összehasonlítható! Ezt nem fogjuk tudni eladni, mert nem sugall, nem üzen, még ha a tartalom nagyon finom is!

-  Otthon szoktál főzni? Mi a kedvenc ételed?

-  Dehogy főzök! Se időm, se kedvem! Bár néha elkap a hév, ilyenkor én szenvedélyből főzök, más stílusban, mint pl. egy háziasszony, aki egyszerre csinál mindent, mert túl akar esni rajta. Én lassabban, tisztán, aprólékosabban, megadom a módját, szeretem az ételkészítés minden pillanatát átélni. Nem szeretem a rumlit magam körül!

Az élvezet, nem csak az étel elfogyasztásában, hanem az elkészítésében is van, és ez egy óriási dolog! Ezt a stílusú főzést imádom, mint ahogy a műsorban együtt főzni Lázárral.