- Mi volt az elmúlt közel egy évtized legnagyobb kihívása és egyben tanulsága?

- Mint azt sokan tudják, Dunakeszi lakossága az elmúlt két évtizeden jelentősen megnövekedett, egyre többen választották városunkat lakóhelyüknek, ami nem csoda, hiszen rengeteg pozitív adottsága van. Bár a lakosságszám emelkedett, kohézió nem alakult ki, így egyre többen voltak, akik nem tekintették Dunakeszit az otthonuknak, nem érezték, hogy a közösség tagjai. Szabadidejüket többnyire a fővárosban élték, Dunakeszi lakossága egyre kevésbé alkotott közösséget, minket is elért az agglomerációs települések „betegsége”, azaz mi is „alvóváros” lettünk. Ennek megváltoztatása volt a legnagyobb kihívás. Dióssi Csaba polgármester, és közvetlen kollégái 2010-ben ennek a nem kis feladatnak a megoldását tűzték ki maguk elé, ennek első pillére volt a Programiroda 2010 decemberi megalakítása.

Én magam egy év múlva csatlakoztam a csapathoz, amelyet akkor még Csoma Attila vezetett, aki azóta a művelődési központunk igazgatója lett. Az új felállásban engem ért a megtisztelő feladat, hogy a Programiroda vezetője lehetek.

Az elmúlt 8 évben azt láttuk, hogy Dunakeszi akkor válhat igazi közösséggé, ha az újszülöttektől a nyugdíjasokig mindenkinél igyekszünk kialakítani azt az érzést, hogy Dunakeszi, az ő városuk is. Azt gondolom, ez már a lakosság nagy részénél sikerült, most már inkább az identitás erősítésén kell dolgoznunk, és azon, hogy minél otthonosabb legyen számukra Dunakeszi.

A legnagyobb tanulság pedig az volt, hogy hiába teszünk dolgokat - babacsomag, nyugdíjas csomag, rendezvények - ha nem tudjuk eljuttatni a lakossághoz az információt. A kezdeti közömbösséget volt a legnehezebb leküzdeni, de ebben nagy segítségünkre voltak az intézmények, a helyi sajtó, és az újításaink, például az óriásplakátok, kiadványok, a Facebook oldalaink, új honlap, vagy épp a Dunakeszi App, ami most indul útjára. Mostanra kitapasztaltuk, hogy tudjuk informálni a lakosságot, és ők is megszokták , hogy honnan értesülhetnek például a következő rendezvény programjáról. Ma már ez természetes, de hosszú út vezetett idáig…

- A több ezres -, de nem ritkán, mint a Dunakeszi Feszt több tízezres - rendezvények mind arról tanúskodnak, hogy óriási igény van a színes és tartalmas városi programokra. Tervezik-e, hogy a programok műfaját és választékát tovább bővítsék?

- 2011 óta szinte minden évben életre hívtunk egy-egy új rendezvényt, és természetesen megtartottuk a régieket, így majd’ minden hónapra esik egy több ezres esemény, de van, hogy több is. Úgy érezzük, most már nem a mennyiségen kell dolgoznunk, a műfajokat tekintve is igen széles a paletta, ha csak a történelmüket felelevenítő Viadalra, a 20-30-as évek jazz és swing világát idéző Jam Jazz Fesztiválra, a hagyományokat felidéző Szent Mihály-napokra, vagy a legismertebb hazai fellépőket felvonultató Dunakeszi Fesztre gondolunk, mind-mind más műfaj.

Azonban szeretnénk elkerülni, hogy a lakosság megunja ezeket a rendezvényeket. Bár sok új ötletet vittünk már véghez eddig is az elmúlt években, de a 2019-es év a megújulásé lesz. Már fél éve ötletelünk azon, melyik eseménynél milyen újdonságot szeretnénk bevezetni, nem titok, hogy ennek kivitelezése már nem az én irányításom alatt valósul meg.

- Sikeres vezetőként köszön el egy rövid időre, hiszen közismert hamarosan anyai örömök várnak Önre. Az átmeneti időben ki veszi át a karmesteri pálcát, ki irányítja a Dunakeszi Programiroda tevékenységét?

- Igen, így van. Nagyon szeretek, szerettem itt dolgozni, de most egy másik feladat vár rám,február végére várom kislányom érkezését, ezen a héten töltöm utolsó munkanapjaimat a szülési szabadság előtt. A Programiroda vezetését Sipos Dávid veszi át, akivel kabinetvezetőként eddig is szorosan együttműködtünk. Sok mindenbe belelátott, így nem ismeretlen számára a terep, a csapat pedig - akik nagyon a szívemhez nőttek - változatlan marad, sőt, a tervek szerint egy plusz munkaerővel is kiegészül.  Így azt gondolom, zökkenőmentes lesz a váltás, és csupa jó dolog vár idén is a dunakesziekre. Alig várom, hogy családommal kilátogassak a rendezvényekre, és kicsit külső szemmel is belekóstoljak Dunakeszi közösségi életébe.

-  Köszönöm a beszélgetést, sok boldogságot és jó egészséget kívánok Önöknek!