A város római katolikus templomában tartott megemlékezésen elsőként Petrovics László, Nagymaros polgármestere idézte fel a tragikus múltat, aki külön tisztelettel köszöntötte azokat, akik megkeseredve, kifacsart lélekkel, de visszatérhettek a málenkij robotról, és ma is közöttük élnek. Emlékeznünk kell, még ha fáj is, hogy a történelem ne ismételhesse önmagát – mondta a polgármester.

Petrovics László, Nagymaros polgármestere

  Rétvári Bence, a térség KDNP-s országgyűlési képviselője három Pest megyei település - Nagymaros, Kismaros és Zebegény - közös megemlékezésen arról beszélt, hogy Magyarország sokat köszönhet az országban élő német nemzetiségű embereknek, akik évszázadokon át hozzájárultak ahhoz, "amire büszkék vagyunk".

    Ezért is kell emlékezni arra, hogy ez a három kis település néhány nap alatt 500 embert veszített, Magyarország pedig néhány hónap alatt csaknem 800 ezer embert, akit az úgynevezett málenkij robotra, kényszermunkára hurcoltak a Szovjetunióba - tette hozzá.

    Azt mondta: ha azokat a vagonokat, amelyekben az embereket málenkij robotra vitték, egymás mögé helyeznék, Debrecenben lenne a mozdony és Székesfehérváron az utolsó szerelvény. Az elhurcoltak közül 200 ezren soha többé nem tértek haza.

Dr. Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára, a térség országgyűlési képviselője

    Rétvári Bence kitért arra: a háború végén több csapás is érte a magyarországi svábságot. Először Sztálin 1944. december 22-i parancsa, meghatározva a kvótákat, amelyeket az előrenyomuló Vörös Hadseregnek teljesítenie kellett, "begyűjtenie" embereket, hogy háborús jóvátételt végző munkára a Szovjetunióba vigyék őket. A másik csapás pedig a magyarországi németek kitelepítése volt 1946-tól 1948-ig mintegy kétszázezer németet telepítettek ki Magyarországról. A parlamenti államtitkár azt mondta: a 20. század konklúziója, hogy Magyarországnak távol kell tartania magát minden birodalomépítő törekvéstől. Úgy fogalmazott: "Bízunk abban, hogy a szabadságot, amelyet mostanra megszereztünk (...), meg is tudjuk őrizni."   

  1944 őszétől csaknem 800 ezer embert hurcoltak el Magyarországról hadifogolyként vagy internáltként többéves kényszermunkára, akár negyedszázados száműzetésre a Szovjetunióba. A túlélők első csoportja csaknem egy évtizeddel később, 1953. november 25-én térhetett haza a táborokból. Nagymarosról, Kismarosról és Zebegényből 1945 januárjától vittek el embereket.

   Az államtitkár emlékező beszéde után a helyi általános iskola tanulói felidézték a málenkij robot borzalmait egy túlélő nagymama és unokája megrázó, ám a kor szellemét hűen bemutató előadásban.

Dr. Varga Lajos váci segédpüspök

A málenkij robotra elhurcoltak emlékére bemutatott szentmisét dr. Varga Lajos váci segédpüspök celedrálta, dr. Csuka Tamás református tábori püspök mondott áldást. Az egyházi szertartás után a templom melletti téren -, ahonnan elvitték a svábokat – a tisztelet és az emlékezés koszorúját elsőként dr. Rétvári Bence államtitkár és Petrovics László polgármester helyezték el. Lerótták kegyeletüket Zebegény és Kismaros Község Önkormányzatának vezetői, a három település Német Nemzetiségi Önkormányzatának képviselői, valamint a helyi pártok vezetői, civil közösségek tagjai.