-  Mit hozott az 2018-as esztendő az ön számára, mi volt a legnagyobb élménye? – kérdeztük a karácsonyi ünnepekhez közeledve Bogányi Gergely Kossuth-, Liszt-díjas zongoraművésztől, Vác díszpolgárától, a Szobi Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola igazgatójától.

-  A legtöbb és legnagyobb élményt a koncertjeim adják. A koncert után, ha látom a csodát az arcokon: hogy MEGTÖRTÉNT az élmény, melyet csak a zene képes adni. Ez okozza nekem az egyik legnagyobb boldogságot, hiszen ez nekem a szakmám is!

-  Hogyan jut kifejezésre a csoda…

-  Óriási különbség van csönd és csönd között! Van halotti csönd és van feszültséggel telített csend. Mint ahogy tudjuk, hogy van lelkünk, de nem látjuk, de attól még van. A zenének van egy olyan dimenziója, mely az ember lelkére hat, átformálja, és az visszasugároz! Ezek nagyon is kézzelfogható dolgok, innentől kezdve láthatóvá válik. Látszik, ha valaki nagyon lelkes, és megérintette a zene. Ezek az én nagy élményeim.

-  Talán nem elegáns a kérdés; van-e különbség közönség és közönség között?

-  Én azt mondanám inkább, hogy a zenészek között van különbség. S ez annak a felelőssége, aki játszik, hiszen a közönség a zenemű megszólaltatásának színvonalára, minőségére reagál. Ha nem tud mire reagálni, attól még az lehet siker, de az egy passzív siker. Ilyen szempontból nincs különbség közönség és közönség között. Kulturális szempontból természetesen vannak különbségek. Örömteli példaként mondhatom, hogy a magyar közönség még mindig kiváló fogékonysággal és kultúrával rendelkezik. Bár ezt az értékrendet célszerű lenne még hatékonyabban újra és újra felfedezni önmagunknak.

-  Egy évtizede, hogy igazgatóként „dirigálja” a Szobi Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskolát, amely akkoriban sokak számára meglepetést okozott, hiszen Kossuth-díjas zongoraművészként rengeteget koncertezik világszerte. Sokat van távol a hazájától. Mi inspirálta, amikor elvállalta az intézmény irányítását?

-  A feladat elvállalásának óriási üzenete volt akkor is, és van napjainkban is. Ez nekem természetes része az életemnek, és mindig is az volt. Tizenéves korom óta ugyanazt csinálom: zongorázom, koncertezem, de a kultúrát a koncerteken, az értékrendemen keresztül is képviselem és nem csak a koncertpódiumon nyilvánul meg, hanem az oktatásban is, vagy a közélet különféle területein is. Az, hogy egy nehéz pozícióban, és földrajzi helyzetben lévő településen segítek, nekem teljesen természetes volt. Ehhez hozzátartozik -, ami nagyon fontos -, hogy az intézményben kollégáim igazi csapatmunkát végeznek. Az én szerepem nem olyan jelentős, de azt a picit, amit hozzá tudok tenni, azt nagyon szívesen hozzáteszem.

-  A döntésben szerepet játszott, hogy – noha a világ nagy városaiban koncertezik – nem Budapesten él, hanem egy kisvárosban, ahol felnőtt?

-  Nagy köszönettel tartozom a Jóistennek, hogy Vácott születtem, és ezen a környéken nőttem fel. Az ember ezt nem választhatja, ez egy adottság. Valószínűleg ez nem a véletlen műve, aminek felnőtt fejjel is nagyon örülők. A kérdésre válaszolva; igen, ez is szerepet játszott a döntésemben érzelmileg is és kulturálisan egyaránt, hogy Vácon nőttem fel, itt élek, ezer szállal kötődőm az emberekhez, a Dunakanyar településeihez.

-  A fiatalok, a diákok adnak-e valami plusz inspirációt?

-  Mindig. A kollégáim, a tanárok is, akikkel nagy örömmel vagyok együtt, amit sajnos nem sokszor tehetem. Tőlük sokat tanultan és tanulok, amiért szakmailag és emberileg is hálás vagyok nekik. A gyerekektől is lehet tanulni, mert vallom, hogy nem csak mi tanítjuk őket, hanem ők is bennünket, akik emellett rengeteg szép élménnyel ajándékoznak meg bennünket, felnőtteket.

-  Zongoraművészként világhírű, s immár a nevével fémjelzett Bogányi-zongora is az lett? Megvalósítása igazi magyar virtus…

-  Valóban, melyhez megvolt a szakmai felkészültségünk és bátorságunk. Hatalmas világsiker lett az álom megvalósítása! Ilyet 150 éve nem mert megcsinálni senki! Nagyon erős és szélsőséges érzelmeket és visszajelzéseket kaptunk, de most úgy tűnik, hogy ez a világszenzáció sikeres és a magyar kultúrát erősíti és terjeszti. Büszke vagyok a csapatra, a magyar kulturális közegre, amelyben ez az összművészeti találmány megvalósult.

-   Művészemberként hogyan készül a karácsonyi ünnepekre?

-   Hétköznapi keresztény emberként készülök, a szerint, ami a karácsony alapvető üzenete: nem a felületes megoldások és az ajándékok vannak az első helyen, hanem a világtörténelem legnagyobb eseményének, Jézus születésének megünneplése, és az arra való lelki felkészülés. Ezt a lélekemelő élményt kívánom valamennyi zenerajongónak, minden kedves olvasónak!

-   Köszönjük a beszélgetést, áldott karácsonyi ünnepeket kívánunk Önnek!