-  Már nagyon várom második unokám, az első kislány érkezését, mert a családban mindenhol fiúk vannak! Imádom a gyerekeket, a sajátjaimat is tisztességgel felneveltem - mondja csillogó szemekkel, elérzékenyült hangon a rocklegenda. - Az unoka más, mint a saját gyermek, velük engedékenyebbek a nagyszülők! – teszi hozzá cinkos mosollyal.

 Nagy Feróval egy váci közösségi rendezvényen beszélgettünk, ahol szinte otthon érzi magát. Ki ne tudná, hogy gyakran fellép a város rendezvényein, rendkívül jó kapcsolatot ápol számos helyi közösséggel, láthatóan kedves számára az agglomeráció üde világa.

 -  Én tősgyökeres budapesti vagyok. Kettősség volt bennem, amikor eldöntöttem, hogy vidékre költözünk. Budapest gyönyörű, nekünk a legszebb! Budapesten belül, tősgyökeres óbudai vagyok. Fel sem merülhetne, hogy egy budai átjöjjön Pestre, nemhogy még vidékre! De kiderült, nincs annyi pénzem, hogy az óbudai panelt egy ottani polgári lakásra cseréljem. Ma már azt mondom, szerencsénkre. Őrbottyánban találtam egy viszonylag nagy telket, amin elkezdtünk építkezni. A családom is beleszeretett! Otthagytuk a lakótelepet, ahová nem volt visszaút! Húsz éve lakunk itt, nagyon szeretem a vidéki életet, gyerekeim már ebbe születtek bele. Vonattal Pest innen egy óra. A kert nagy, most már inkább parknak nevezném az idővel óriássá nőtt, általam ültetett fákkal együtt.

 Beszélgetésünk fonalát igyekszem a rocklegenda zenei karrierje felé gördíteni, melyről megjegyeztem, számomra úgy tűnik, hogy napjainkban szélesebb körben elfogadottabb és sikeresebb, mint amikor a hetvenes, nyolcvanas években a Beatrice frontembereként, „A nemzet csótányaként” felkerült a MAHASZ lemezeladási toplistájára, sőt azt egy időben hosszú heteken át vezették is.

-  Ez így van – vágja rá egyetértőleg. – A siker, a népszerűség az utóbbi évek nagyszámú televíziós és egyéb felkéréseinek köszönhető. Anyagi helyzetünk is kiegyensúlyozottabb lett. ’Hál Istennek nem kell szűkölködni, ha netán a hétvégén elmaradt egy buli. Tudatosan döntöttem, hogy nyitni fogok a bulvár felé, celeb-szerű lettem. Mi, a hozzám hasonlókkal együtt megmutattuk, hogy többet érünk a „klasszikus buta celebeknél”. Amikor elvállaltam a tehetségkutató versenyeket, azt gondoltam, minek szerepeljek, hisz engem már mindenki ismer! Kiderült, hogy nem. Nagyon jó volt, élveztem, milliók nézték a műsort! Legutóbb hívtak a Dal zsűrijébe, itt is mentor-zsűri tag leszek, jól esik, hogy gondolnak rám.

Az elmúlt évek megnyilatkozásai, de leginkább az utóbbi időszak személyes találkozásai arról győztek meg, hogy Nagy Ferónak két „arca” van, aki szókimondó, laza stílusával remekül kiszolgálja a celebekkel szemben megfogalmazott „elvárásokat”, ugyanakkor magánemberként határozott véleménye van a világban érzékelhető politikai, gazdasági folyamatokról. Rendkívül erős a nemzeti értékek iránti elköteleződése.

-  Erdélyi származásúnak vallom magam, pontosabban „neylon székely”-nek. Én itt születtem Magyarországon, szüleim ide menekültek, mert apám nem akart román katona lenni. Neveltetésemből adódóan Nyárád menti székely vagyok, mint anyám. Huszonkét éves korom körül problémás gyerek voltam, akkor döbbentem rá: azért, mert székely vagyok. Azok mindig az egyenes utat és az igazságot keresik. Ha az nincs, akkor ideges, stresszes leszel, minden bajod lesz – hangzott Feró önvallomása, aki szerint nem úgy kell felfogni, hogy ez a világ rossz! - Ez a világ adott, próbáljuk a legjobbat csinálni vele, hozzuk ki belőle a legjobbat, a legtöbbet!

 -  Mit jelent az ön számára a karácsony, hogyan várja? – kérdeztem jó hangulatú beszélgetésünk végén a rocklegendát.

-  Nem akarok semmiféle giccseset mondani. Nekem feltétlenül azt jelenti, hogy együtt lesz a család. Amúgy persze, hogy a szeretetről szól! Van, akivel egy évben csak egyszer találkozunk, ilyenkor. De ez olyan jó! A gyerekek hangosak, ugrándoznak, jókedvűek, időnként még a fát is felborítják..! Imádom a karácsonyt! – mondta átszellemültem Nagy Feró.