Ács Kristóf és Bácskai Máté 2015-ban a Rio de Janeiro-i ifjúsági világbajnokságon kétpárevezősök mezőnyében bronzérmet nyert. A két váci tehetség idén pedig az U23 Európa-bajnokságon nyert aranyérmet a négypárevezősök 2000 méteres olimpiai számában a magyar válogatottal. A sikerekhez vezető útról Ács Kristóffal beszélgettünk.

 Az U23 Európa-bajnok magyar négyes, köztük két váci sportoló

- Már kiskoromban is nagyon mozgékony gyerek voltam, mindig sportoltam valamit. Az iskolában kosárlabdáztam, fociztam, de egyikben sem éreztem úgy, hogy sikeres lehetek, ezért elmentem egy sportágválasztóra, ahol a nagy lelkesedésem közben eltört a kezem – avat be a kezdetekbe a szálfa termetű, két méteres óriás. – A kényszerű szünet után keresztanyám javaslatára csatlakoztam a sportegyesületben evező fiához és társaihoz. Nagyon megtetszett a sportág, az evezés, a társaság, aminek hatására lassan tíz éve, hogy ott ragadtam a klubban.

- Mi a szépsége ennek a kemény edzésmunkát kívánó sportágnak?

- Ó, ez csodálatos, hiszen kora tavasztól késő őszig kint vagyunk a jó levegőn, élvezhetjük a gyönyörű dunai környezetet. A természet „ajándéka” mellett kitartásra, jó taktikai érzékre nevel, a versengés, a küzdelem remekül formálja személyiségünket. Megtanít arra, hogy soha ne adjuk fel! No és természetesen a sikerek, az utazások, melyek kinyitják előttünk a világot.

- A kétpáros társaddal, Bácskai Mátéval szinte „kirobbanthatatlanok” vagytok a négyesből. Csapatemberként mennyi pluszt tudsz hozzáadni a többiek sikeréhez?

- Őszintén megvallva, én leginkább a csapatban tudok kiteljesedni, ott tudom igazán önmagamat adni. Mátéval hat-hét éve együtt evezünk a párosban, a másik két csapattársunkkal is kiváló a kapcsolatunk. Ezt bizonyítja az is, hogy az idei U23 világbajnokságon csak centikkel maradtunk le a dobogóról, ami viszont még inkább összekovácsolta és motiválta a négyest, aminek ékes bizonyítéka az U23 Európa-bajnoki aranyérmünk. A fényes négypárevezős sikert Danó Dániel, Szabó Márton, Ács Kristóf és Bácskai Máté összeállításban értük el.

- Négy ember, gondolom, négy egyéniség ül egy hajóban. Valóban „egyhajóban eveztek”, nincsenek konfliktusok?

- Mint minden csapatban, nálunk is megvan a vezér, aki a legtaktikusabb, legtapasztaltabb, ő mondja a hoppokat, ő jelzi a ritmusváltásokat. Ő ül elől, a hármas és a kettes helyre a hajó „motorjai”, az erősebb, nagytermetű sportemberek ülnek, akik húzzák a hajót. Én a hármas helyen evezek. Persze vannak, kisebb összezördülések, de ezek inkább baráti viccelődések, mert mindenki egy irányba húz. A négyesből Mátéval mi ketten váciak vagyunk, a másik két társunk a szövetség döntése alapján idejár edzésre, amit a Vác Város Evezős Club két edzője, Rapcsák Károly és Mácsik Miklós irányít, akik igyekeznek optimalizálni a munkát, figyelembe veszik, hogy a négypárevezős egység többsége egyetemen tanul. Első a csapat, de természetesen igazodunk egymáshoz, hogy senki magánélete, ambíciója ne sérüljön, hiszen már most gondolnunk kell a jövőnkre. Az érettségi után gépésztechnikusi oklevelet szereztem a Boronkayban, ahol jelenleg rendszerüzemeltető hadverfejlesztőnek tanulok. Az evezés mellett a másik legnagyobb célom, jövőre sikerüljön bejutni valamelyik egyetemre.

Ács Kristóf: Életem az evezésről szól!

- Mi a sportban a célod, ki a példaképed, akinek a sikere ösztönöz?

- Büszke vagyok rá, hogy abban a klubban sportolhatok, melyben egykoron a kétszeres világbajnok Pető Tibor, és napjainkban Galambos Péter evez, akik szerintem az ismert magyarországi adottságokkal „megcsinálták a lehetetlent”. Ez nekem több erőt, hitet ad! A leghőbb vágyam, hogy a jövő évi világbajnokságon elért eredményünkkel egyenes ágon kvalifikáljuk a csapatot a 2020-as tokiói olimpiára. Mindent ez alá rendelünk. Egyébként 2019 az utolsó évünk lesz az U23 mezőnyben, ezért egy remek eredménnyel szeretnénk megalapozni a belépőt a felnőttek közé, akik nagyon erősek. Az olaszok, britek, németek, litvánok, románok jelentik majd a felnőttek között az igazi kihívást, de biztos vagyok benne, hogy az első „felzárkózó” év után versenyben leszünk velük.

- Az evezés számodra hobby vagy szenvedély?

- Számomra a kerékpározás a hobby, az evezés – s ezt szerénytelenség nélkül mondom – igazi szenvedély. Életem kilencven százalékát az evezés tölti ki. Edzőtáborok, versenyek váltogatják egymást, amit elszántság, kitartás nélkül nem lehetne végigcsinálni, amit éppen ez a fantasztikus sportág adott nekem. Még legalább tizenöt-húsz évig szeretnék versenyezni, amit Galambos Péter vagy az újzélandi kiváló sportember példája is mutat, aki negyven fölött nyert olimpiát, hogy ez nem lehetetlen. Ebben nagyon sok segíthet a családom, akiktől eddig mindent megkaptam, sikereimet nekik is köszönhetem.