Dióssi Csaba beszédében kiemelte, hogy elődeik által emelt I. világháborús emlékmű méltóképpen tiszteleg a nagy háborúban elhunyt dunakeszi katonák emléke előtt, ám Dunakeszi Város Önkormányzata valamennyi háború és a forradalom áldozatainak, hőseinek egy helyen, a Büszkeségpontban szeretné megőrizni emlékét.

- Az 56 forradalom és szabadságharc 60. évfordulója tiszteletére emelt Verseny utcai Büszkeségpontban az I. és a II. világháború áldozatairól is megemlékezünk – mondta a városvezető.

– November 11-én volt az I. világháborút lezáró békekötés 100. évfordulója, ezért ma a nagy háború hőseire emlékezünk. Jövőre, május 9-én pedig, a II. világháborús áldozataink emléke előtt hajtunk fejet majd itt. Az ő neveiket is megörökítjük egy emléktáblán az utókor számára – jelentette be Dióssi Csaba polgármester.

- Száz évvel ezelőtt, 1918. november 11-én, a franciaországi Compiègne mellett Németország letette a fegyvert az antanthatalmakat képviselő Franciaország és Nagy-Britannia előtt. Ezzel a nagy háború Európában hivatalosan is véget ért. Az első pillanatok az öröméi voltak mindenütt. Európa lakossága négy gyötrelmekkel és kínokkal teli év után egy pillanatra fellélegezhetett, és nemcsak a mára, de a holnapra is gondolhatott. Ez azonban tényleg csak egy pillanatra lehetett így. Magyarország megnyugvás helyett forradalomba, majd a forradalomból a Tanácsköztársaságba sodródott. Ezt követte Horthy Miklós hatalomátvétele, és végül az 1920. évi trianoni békeszerződés – kezdte ünnepi beszédét dr. Kerekes Dóra.

A dunakeszi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője kiemelte, hogy a „a nagypolitika” mellett ott voltak mindig és minden téren a „kisemberek”, azok a férfiak és fiúk, akik a fegyvert fogták a frontvonalakon és a lövészárkokban, azok az asszonyok, lányok, gyerekek és idősek, akik a hátországokban próbáltak helytállni. „A hétköznapok csendes hősei. Nem volt olyan család itt, Dunakeszin sem, amelynek ne lettek volna veszteségei, apák, fiúk, akik nem tértek haza a frontról. Neveiket a Hősi emlékművön 1928 óta, és a mai naptól e táblán őrzi az emlékezet.” – mondta.

Az emlékező történész felidézte a háborúból súlyos testi és lelki sérüléssel hazatérő katonák és családjuk nehézségekkel terhelt viszonyát, az egyéni tragédiákat. Elismeréssel beszélt a férfiak nélkül maradt asszonyok családfenntartó szerepéről, helytállásukról, a hirtelen felnőtté váló fiatalokról, akik kivették részüket a munkákból.

Dr. Kerekes Dóra emlékeztette a tisztelgőket, hogy Dunakeszin 115 hősi halottról tudnak, a község területén pedig két hadikórház is működött. Az 1915-től üzemelő, ezer fő befogadására alkalmas létesítmény a még üzembe sem helyezett MÁV Műhely területén (a mai művelődési központ színháztermében), és egy 30 fős, alapvetően rehabilitációs intézmény a Mihalik villában. A műhelytelepi hadikórházban 12 orvos és 50 ápolónő látta el a sebesülteket, akik a fronton szerzett sebesülések mellett ragályos kórokat (pl. feketehimlő) is kezeltek itt. A hadikórház csak a háborút követően, 1918 decemberében szűnt meg.

Dr. Kerekes Dóra, a dunakeszi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője beszédében rávilágított, hogy báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy már 1915-ben kezdeményezte, hogy minden község köteles legyen kőemléken megörökíteni a világháborúban elesett hősök neveit. „Kezdeményezése 1917-ben emelkedett törvényerőre, ekkor kötelezővé tették a hősi emlékművek felállítását. 1924-ben pedig törvénybe iktatták, hogy „A nemzet a jövő nemzedék okulására és a hősi halottainak dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt a napot – mint a hősök emlékünnepét – a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak számára szenteli.” – idézte a törvény betűit dr. Kerekes Dóra, aki elmondta, hogy Dunakeszin 1928-ban avatták fel a ma a Szent István, a Táncsics Mihály és a Kistemplom utcák határolta területen álló Hősi emlékművet.

„Mi, mai utódok pedig nem tehetünk mást, mint fejet hajtunk most e bátor emberek előtt, és ápoljuk emléküket, amihez jelen emléktábla is hozzájárul majd élő mementóként, és figyelmeztet minden erre járót, hogy mivel járhat egy háború egy település és az ott lakók számára.” - zárta beszédét a történész.

Kozsuch Zsolt plébános mondott imádságot az elhunytakért, majd megáldotta a Büszkeségpont emléktábláit, és az ’56-os hősök tiszteletére emelt szobrot.

A nagy háború hőseinek emlékét őrző emléktáblánál Dióssi Csaba polgármester és Csoma Attila önkormányzati képviselő, a József Attila Művelődési Központ igazgatója helyezett el koszorút az önkormányzat és az utókor képviselői nevében.