Az akkori kalmárok mezőgazdasági terményeket szállítottak észak felé és ipari termékeket hoztak be Lengyelországból hazánkba. Mi azonban nem zsákjainkban, hanem a szívünkben vittük értékes portékánkat. A gyerekekben ott rejtőzködött a nyitottság és a lelkesedés, hogy új barátságot kössenek, hogy egy szomszédos nép fiataljaival ezalatt a pár nap alatt jól együttműködjenek, hogy valami szép és maradandó emléket hozzanak haza, amely bizonyára átértékeli és kiegészíti történelmi ismereteiket.

Az odafele úton megálltunk egy pár órára Bártfán, hogy tanulmányozzuk ennek a gazdag középkori szabad királyi városnak gótikus műemlékeit, építészeti remekeit, mint a 15. századi városháza, vagy a Szent Egyed székesegyház, majd folytattuk utunkat a testvérvárosba, ahol kedves ünnepséggel köszöntöttek minket. Másnap Krakkóba tettünk egy napos kirándulást, ahol először egy szabadtéri tudományos múzeumban kísérletezhettek a diákok a fizikai jelenségekkel, délután pedig e gyönyörű reneszánsz város főterén tehettünk sétát. Az utolsó nap délelőttjét a gyerekek a családokkal töltötték, végül egy szeretetteljes búcsúzás után szombat estére érkeztünk vissza a gimnáziumunkhoz.

Bár az idei látogatásunk rövidebb volt az eddigieknél, a tartalmas és érdekes programok, a lengyel családok vendégszeretete és a gyönyörű látnivalók gazdagon megtöltötték szívünket, az utazásunk alatt magunkba szívott sok történelmi tudást pedig elraktározzuk, hogy színesítsük tanulmányainkat.

Ki gondolta volna, hogy Károly Róbert, aki a 14. században a kereskedelmi útvonal megépítésével elsőként kezdeményezte az összefogást a Közép-Kelet európai országok között, olyan utat épített ki, amelyen diákjaink is, mint a modern világ kereskedői is végig járnak több, mint hatszáz évvel később.