A kegyeleti parkká nemesült egykori évszázados sírkert fáiról hulló, aranylóan fénylő levelek a természet gyönyörű ünnepi díszleteként fonták körbe az emlékezők sokaságát, akik a Servite Ökumenikus Kórussal együtt énekelték a Himnuszt.

Nemzeti imádságunk után a kórus három erdélyi és moldvai népdalt szólaltatott meg Bartók Béla és Domonkos Pál Péter gyűjtéseiből.

Az igényes művészi átéléssel előadott népdalok után városunk egyik legtehetségesebb előadóművésze, Gyombolai Bálint megzenésített, forradalmi hangulatú versek nívós tolmácsolásával emelte az ünnepség méltóságát: „Legyen csendes az álmuk/Mert nem haltak hiába…” – énekelte a fiatal művész az 1986-ban íródott vers megzenésített sorait. Gyombolai Márton és Tollas Tibor versei után Kányádi Sándor: Kuplé a vörös villamosról - Gryllus Dániel által megzenésített - versével zárta vastapssal elismert műsorát Gyombolai Bálint.

- Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire, napjaira, mártírjaira jöttünk emlékezni. Arra a szabadságharcra, amely mind a mai napig meghatározza a közéletünket, közbeszédünket – kezdte ünnepi megemlékezését Nyíri Márton.

A Dunakeszi Fazekas Mihály Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola történelemtanára azzal folytatta beszédét, hogy a forradalomnak – bár akkor nem győzött – évtizedekkel később mégis megmutatkozott az eredménye. „Az a bizonyos vörös villamos holtvágányra döcögött” – utalt Kányádi Sándor 1992-ben írt versének legfontosabb politikai üzenetére.

Felidézte az 50-es évek Magyarországát jellemző könyörtelen Rákosi-rendszert, amely – mint fogalmazott – szolgai módon másolta a Szovjetunió-béli viszonyokat.

-  Az ötvenes évek Magyarországán bizony nem volt könnyű az élet: a szabad vélemény nyilvánítás ismeretlen fogalom volt, csakúgy, mint a szabad sajtó, a kutatási- vagy éppen az oktatási szabadság, a gyülekezési jogot lábbal tiporták - mondta.

Nyíri Márton az országot sújtó politikai és gazdasági nehézségekre utalva számos történeten és példán keresztül mutatott rá az emberek mindennapi életét megnyomorító intézkedések következményeire.

-  Az életszínvonalat ugyanis egészen másban mérték, mint manapság: nem okostelefonban, nem márkás ruhákban, nem külföldi nyaralásban, és nem luxusautókban. Az átlagos magyar család életszínvonalát az határozta meg, hogy jutott-e tej és kenyér az asztalra, hétvégére egy kis hús, zöldség, néhány alma a gyereknek. Az új cipő, új kabát vétele kisebb ünnep volt a családban, ezek aztán tovább öröklődtek egészen az elhasználódásig. Sok családban a csizmát felváltva hordták, akinek éppen dolga volt a városban télvíz idején, az vette fel, és nem érdekelt senkit, hogy egy számmal kisebb, vagy éppen nagyobb. Legföljebb kitömték újságpapírral – ismertette a történelemtanár.

Hozzátette: Egy olyan megfelelési kényszer jött létre, amely Moszkva felé mindenben megfelelni igyekezett, emellett semmi eredetit nem produkált, idehaza pedig a legkeményebb erőszakossággal és a legválogatottabb eszközökkel lépett fel saját népe ellen.

1953-ban Sztálin halálával megszűnt az igazodási pont – mondta a történelmi jelentőségű helyzetre utalva, majd arról beszélt, hogy a szovjet politikai vezetés akarata szerint Rákosit Nagy Imre váltotta a magyar hatalom élén, ám ő sem hozott új irányt, amit az emberek jól érzékeltek.

Nyíri Márton felvázolta azokat társadalmi méretű gondokat, melyek megoldására az egyetemisták elfogadták a 16 pontot, mely már jócskán túlmutatott a belső pártellenzék elképzelésein. Szabad választásokat, sajtó- és szólásszabadságot, többpártrendszerű demokratikus választásokat követeltek, és azt, hogy a szovjet csapatok haladéktalanul hagyják el Magyarországot.

Történelemtanár tárgyszerűségével ismertette a békés tüntetéseket, a nemzet felemelkedését szolgáló forradalom történelmi pillanatait, és azt a brutalitást, amellyel vérbe folytották a magyar szabadságharcot.

-  November 4-én megindult az óriási túlerő, a mindent elsöprő szovjet támadás. A harcok november 11-ig folytak. Kádár szovjet páncéloson érkezett meg az Országház elé, de a valódi irányítást csak napokkal később vehette át, addig a szovjet katonai főparancsnokság diktált a fővárosban. Azonnal megkezdődött a szabadságharcosok felkutatása, bebörtönzése, kivégzése. Közel ötvenezer embert börtönöztek be vagy deportáltak, hivatalosan mintegy ötszázat végeztek ki, azonban ezek az adatok valószínűleg nem pontosak – hallhattuk.

- Úgy gondolom, hogy a forradalmi eseményeket első sorban a hazaszeretet mozgatta. A hazaszeretet és a nemzet függetlenségének féltése – mondta. Nyíri Márton szerint az egyik legfontosabb tanulság, hogy soha, semmilyen körülmények között nem mondhatunk le a nemzeti önállóságról, a nemzeti szuverenitásról - akárcsak egy picike darabjáról – sem. - Nincs hozzá jogunk, mert ezért az önállóságért, ezért a szabadságért, amelyben manapság élhetünk, mások küzdöttek meg. Azok az 56-osok - Wittner Máriák, Gérecz Attilák, Pongrátz Gergelyek -, akik nem azért harcoltak, hogy egy későbbi felelőtlen generáció lemondjon a nemzeti önállóságnak akárcsak a legcsekélyebb darabkájáról is – hangoztatta az ünnepi szónok.

Nyíri Márton a forradalom napjaiban készült – az összefogást, az egymás iránti tiszteletről, a hazaszeretetről árulkodó - fényképekre utalva kifejtette: - A hazaszeretet nem valahol az országban kezdődik, a hazaszeretet számunkra itt kezdődik, és itt kell, hogy kezdődjön Dunakeszin. A hazaszeretet első sorban azt jelenti, hogy amikor találkozunk egymással az utcán vagy egy rendezvényen, akkor legelőször a dunakeszi honfitársunkat lássuk a másikban. Az első gondolatunk az legyen, hogy itt az én földim, itt az én lakótársam, az én dunakeszi polgártársam. Ezután jöhet minden más: felekezeti, politikai, klubtagság szerinti besorolás. Úgy gondolom, ha megpróbálunk e szerint élni, akkor sokkal szabadabb levegőt lélegezhetünk – zárta nagy tapssal fogadott ünnepi beszédét Nyíri Márton.

A koszorúzás előtt felcsendült az Avanti Ragazzi, amely 1956-ból, Olaszországból származik és a dal a magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, a pesti srácoknak állít emléket. A dal 2006-ban, forradalmunk 50. évfordulóján olyan népszerű lett, hogy azóta a futballszurkolók visszatérő indulójává vált. Az ünnepségen elhangzott szövegváltozatot dr. Gyombolai Pál - a váci gimnáziumi tanár, Gyombolai Márton 1956-os hős unokája - a Magyar Rádió 2016-os pályázatára készítette, melyet Gyombolai Bálint és a Servite Ökumenikus Kórus dr. Gyombolainé Kindler Edit vezetésével szólaltatott meg.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 62. évfordulója emlékére rendezett városi ünnepségen elsőként Dunakeszi Város Önkormányzata nevében Dióssi Csaba polgármester, Erdész Zoltán alpolgármester és Dr. Molnár György jegyző helyezte el tisztelet koszorúját a Gólya emlékműnél.

Az önkormányzat, a járási hivatal vezetőit követően a pártok, nemzetiségi önkormányzatok, intézmények, iskolák, civil szervezetek képviselői és végül a magánszemélyek helyezték el az emlékezés koszorúit, virágait.

A városi megemlékezés a Szózat közös eléneklésével ért végett.