A szertartást dr. Beer Miklós váci megyéspüspök celebrálta. A hívők sokasága mellett jelen voltak az elhunyt plébános családtagjai, Dióssi Csaba polgármester, Erdész Zoltán alpolgármester és Szabó József önkormányzati képviselő, társadalmi kapcsolatokért felelős tanácsnok. Részt vett az istentiszteleten dr. Varga Lajos segédpüspök, Barotai Péter Endre püspöki tanácsos, valamint dunakeszi és a környező települések plébánosai.

   A püspök atya könyörgésében arra kérte az Úristent, hogy „aki földi életében hűségesen szolgálta szent nevedet, örökre örvendezzék szentjeid társaságában.”

   - Minden gyász különleges alkalom arra, hogy felnőtt módon, felnőtt hittel gondoljuk át, hogy hiszünk-e a feltámadásban – kezdte búcsúztató prédikációját a püspök. – Javunkra fordítjuk az ő elmenetelét, hiszen kézzel fogható élményünk az, hogy aki hosszabb-rövidebb ideig itt élt közöttünk, most csak az urna van itt az ő személyéből. Ez alkalom arra, hogy egy kicsit félretegyük a napi gondjainkat, törekvéseinket, és szembesüljünk az életnek azzal a legkomolyabb tényével, hogy egyszer itt kell hagynunk ezt a látható földi világot. Pál apostol tanítása, hogy Jézus Krisztus által jött el az élet reménysége, akiben a mindent teremtő Isten megmutatta magát, de úgy, hogy közben vállalta a mi sorsunkat. És aki isteni erejével a halálból való feltámadása nyomán megmutatta a jövendőt…

   És most, amikor Tóni bácsitól búcsúzunk az ő egész papi élete erről szól. Minden szentmisén erről a papi szószékről Jézus megváltó halálát és feltámadását jelenítette meg. A feltámadásba vetett hittel imádkozta a zsolozsmát élete utolsó pillanatáig.

   Felidézzük az ő kedves alakját, tipegő lépteit. Az ő gyors járása vitte őt hivatása útján. Amikor pappá szenteltek 1966-ban az esztergomi Bazilikában, ő ebben az évben jött Dunakeszire és itt volt lelkipásztor negyven éven át. Felvillannak a vele való beszélgetésekből az örömei, büszkeségei. Büszke volt a Harmonia Sacra énekkarra, az új plébánia épületre, ahol közösségi teret létesített. Örömmel emlegette a Szent János Bogár mozgalmat, a cserkészeket. Mindig megcsodáltam a buzgóságát. Ha meglátogattam, elővette régi prédikációit a már megsárgult papírlapokon.

   Újra átéljük az ő eltávozását, hogy a feltámadását is átélhessük. Elindult a mindenélők útján. Odaát van már, ahol nincs értelme a térnek és az időnek. Ahol mindenkinek személyre szóló névkártyával helye van. Ott van az ő névkártyája is. Búcsúzunk Tóni bácsitól és kérjük őt, hogy most már odaátról imádkozzon velünk és értünk.

   – Legutoljára 2015-ben volt módom találkozni Oláh atyával, ünnepi körülmények között – kezdte az emlékezést Dióssi Csaba. – A Szent Mihály templomban közösen imádkoztunk a dunakesziekkel pappá szentelésének hetvenedik évfordulóján. Akkor lehetőségünk volt arra, hogy végiggondoljuk az ő hosszú, példaértékű és tartalmas pályafutását.   1966-ban érkezett Dunakeszire, akkor már 21éve papi szolgálatban volt, és utána negyven éven keresztül 2006-ig szolgálta a közösséget ebben a templomban. Emlékünkbe véstük az ő példaértékű, de szerény, áldozatkész munkáját. Különösen jól értett a fiatalok nyelvén. Ennek a híre eljutott II. János Pál pápához is, aki 1990-ben magához hívatta őt, hogy számoljon be a dunakeszi ifjúsági vallási közösségek mozgalmairól. Ez nem csupán neki, hanem a Dunakesziek számára is nagy megtiszteltetés volt… Munkásságát tisztelte meg Dunakeszi város képviselő testülete azzal, hogy 2001-ben díszpolgárrá avatta. Mi dunakesziek mindig hálás szívvel fogunk visszagondolni rá és örökre megőrizzük őt szívünkben.

   Ezt követően Szepes Béla, a dunakeszi gyártelepi plébánia világi tanácsának elnöke idézte fel a plébános atya életútját, majd Altsach Gergely mondta el Sík Sándor Te Deum című költeményét.

   A szentmisén az egyházi énekeket Lökösházi Mária és Altsach Gergely énekművészek, valamint Szakáll Lászlóné vezényletével a Harmonia Scra kórus szólaltatta meg. Szádoczky Károly plébános atya arról szólt, hogy minden szentmisén imádkoznak lelki üdvéért.

   Oláh atya hamvait a plébánia templom urnatemetőjében helyezték el örök nyugalomra.