„6 éve kezdtem el futni, teljesen nulláról, terveim közt először csak egy sprint táv teljesítése szerepelt. Magam sem tudtam, hogy meg akarom csinálni, azt is mondhatnám: így alakult. Azt hiszem előbb is megugorható lett volna, de ha már elindultam, akkor nem egy pipát akartam mellé tenni, mint a bakancslistán szokás. Jó időt szerettem volna elérni, hiszen maximalista vagyok. Elsőre ez sikerült is - azt gondolom-, 10 óra 15 perc az remek eredmény” – véli László Tibor.

Hogyan zajlott a felkészülés?

„Nagyon sok keresztedzést végeztem, rengeteg erősítés volt benne, az étkezésre nagyon nagy hangsúlyt fektettem, főleg a versenyt megelőző egy hétben. A fizikai felkészülés mellett a mentális tréningre is figyeltem, sokat beszélgettem olyanokkal, akik már teljesítették a távot. Itt szeretném megköszönni a támogatást Lehmann Tibornak, a Magyar Triatlon Szövetség szakmai alelnökének és Török Dánielnek, aki szponzorként állt mögöttem” – teszi hozzá Tibi.

Mi volt a legnehezebb rész? Volt holtpont?

„Ugye összességében 3,8 kilométeres úszás távról, 180 kilométer biciklizésről és 42 kilométer futásról beszélünk, mindezt egymás után, az adott időjárási körülményekkel együtt értve. Annak ellenére, hogy magabiztos maratoni futó vagyok /3 óra 10 perces időkkel – szerk./, a futás volt a legnehezebb szám, az alatt vagy 8-10 alaklommal fordult meg a fejemben, hogy feladom. Az úszást élveztem, a viharos, hullámos Fertő-tó ellenére. A biciklizés jólesett, ott még vigyorogni is volt erőm” – neveti el magát a szakosztályvezető.

Mit szólsz az eredményeidhez?

„Így a verseny után pár héttel azt tudom mondani, hogy a legbüszkébb a kategóriámban, azaz a korosztályban elért helyezésemre vagyok, hiszen ott 52 indulóból a 7. helyezést értem el. 300 induló vett részt összesen, abból lettem 33., magyar indulók közül a 3. De nem állok meg itt, keresem a következő időpontot és helyszínt, a következő IRONMAN lehetőséget, amit teljesíthetek” – zárja gondolatait Dunakeszi IRONMAN-je.