Még világos volt, amikor Dunakeszi ünnepelni vágyó lakói elkezdtek szállingózni az évekkel ezelőtt újjáépített Fő tér irányába. idősebbek és fiatalok, mind jöttek, hiszen hazánk első királyának, az államalapító Szent Istvánnak az ünnepe ez a nap. A nagyszülők meséltek unokáiknak a nagy királyról, és a kicsik tátott szájjal hallgatták, miként győzte le a Vajkból Istvánná lett uralkodó Koppányt, majd a magyarság megmaradása érdekében miként alapított keresztény államot a Kárpát-medencében. Ott, ahol immár több mint ezer éve él e nép.

Amikor este hétkor a Dunakeszi felirat előtt felcsendült a Dunakeszi Koncertfúvósok térzenei koncertje, szinte mindenki a zenészek köré gyűlt. Játszottak ők komolyat, jazzt, dixiet és könnyed dallamokat, valamennyit olyan szinten, hogy a hálás közönség nem győzte játékukat tapssal jutalmazni. Aztán eljött a pillanat, és a Nagyszínpadon kezdetét vette a városi ünnepség. A Himnusz közös eléneklése után Dióssi Csaba polgármester ünnepi köszöntőjében elmondta, ma Magyarországon három állami ünnep létezik, de egyedül augusztus 20-a szól népünk megmaradásáról.

– Ez a nép István királynak köszönhetően megmaradt, és mai is itt él a Kárpát-medencében, az őseink által kiválasztott hazában. Külön öröm számomra, hogy ezen a napon immár hagyományosan a magyar értékeket bemutató és őrző előadásokkal színesítjük az ünnepet. A Fő tér felújításának évében az István, a király rockoperát mutatták be remek művészek, míg ezúttal egy kicsit visszalépve az időben, a Honfoglalást állítottuk színpadra – jelentette ki a polgármester.

A városvezető rövid megnyitóját követően Tuzson Bence lépett a mikrofonhoz. A térség országgyűlési képviselője ünnepi beszédében kitért arra, hogy a magyarság történelmi múltját mennyire megbecsüli Dunakeszi. Úgy vélte, István király törekvései ma is időt állóak, és ahhoz, hogy hazánk ne csak megmaradjon, hanem húsz-harminc év múlva a térség vezető államává váljon, ahhoz három területen kell nagyon sokat tennünk.

– Államalapítónkra emlékezve kijelenthető, hogy Szent István életét a nemzet, a magyarság megmaradásáért folytatott folyamatos küzdelem jellemezte. A megmaradás kérdése mindig az alapkérdés, melyre mindig meg kell találni a választ. Erről minden generációnak újra és újra gondoskodnia kell, hogy biztosítsa az ország, egy nemzet fennmaradását. Magyarország, akkor lehet sikeres, ha elkövetkezendő húsz évben képes lesz ennek az európai régiónak a központjává, a húzó erejévé válni. Ehhez pedig az szükséges, hogy a magyar népesség növekedjen, a gazdaság erősödjön, és védjük és fejlesszük a kulturális értékeink védelme, és fejlesztése. Mindannyiunknak feladata van abban, hogy az ország kultúráját, a bennünk lévő történelmünket, tudásunkat képesek legyünk és akarjuk átadni a következő nemzedékeknek – hangzott el többek között Tuzson Bence ünnepi beszédében.

A megemlékezések után minden szem a színpad felé fordul, hiszen a Sziget Színház művészei szívmelengető előadásban hozták el Dunakeszire Szűts István és Koltai Gergely örökéletű művét, a Honfoglalást.

A magyar zenei élet egyik történelmi rockoperájának dalait sokan ismerték, és az előadás közben együtt dúdolták a szereplőkkel.

Erre a több mint másfél órára mindenki egy kicsit beköltözött a táltos, vagy éppen Árpád szerepébe, egy kicsit mindenkiből hont foglaló ős lett, és az sem volt zavaró egy pillanatra sem, hogy a legkisebbek időnként ismét szüleik és nagyszüleik segítségét kérték egy-egy jelenet megértéséhez. Amikor az utolsó dal felhangzott, szint mindenki együtt szállt a sólyom szárnyán, és az előadás végén felállva tapsolt a nép.

A sokadik újrázástól aztán „megmentette” a színészeket az ünnep fénypontja, a tűzijáték, amelyet a Honfoglalás zenéjére nézhette végig mindenki.

Aztán elcsendesedett, elsötétült minden. Előbb szórványosan, majd egyre erősebben csattan fel az ünneplők tapsa. A tömeg hazaindult, és egyre több helyről lehetett hallani, ahogy itt-ott éneklik:

"Szállj, szállj, sólyom szárnyán,

Három hegyen túl.

Szállj, szállj, ott várok Rád,

Hol véget ér az út…"