A futballrajongók százmillióit elkápráztató kivételes technikai megoldásokat bemutató játékosok között jó néhány tehetséges fiatal játékost is a szívünkbe zártunk, hiszen elég csak a 19 éves világbajnok francia Mbappé nevét említeni, akinek karrierje kezdetét a brazil „fekete gyöngyszem”, Pelééhez hasonlítják.

A világbajnokság egyik legnagyobb sztárja, a francia Mbappé, immár a világbajnoki trófeával

A foci vb tanulságairól, az utánpótlásnevelés jelentőségéről kérdeztem ifj. Kárpáti Zoltánt, az országos bajnokságban rajtoló VS Dunakeszi U17-es labdarúgócsapat edzőjét.

-  Hogyan láttad edzői szemmel a világbajnokság mérkőzéseit, milyen szakmai tanulságokat vontál le, amikből profitálhatsz a hétköznapokon?

-  Számomra a legfontosabb szakmai megerősítést az jelentette, hogy a modern labdarúgás az átmenetekben dől el. Védekezni már mindenki megtanult, ez a játék alapja. Döntő, hogy a csapat a pálya melyik részén tud labdát szerezni, és utána milyen gyorsan jut el az ellenfél kapujáig, hogyan tudja befejezni a támadást. Az átmenet lényege, hogy védekezésből milyen gyorsan tud támadásba lendülni egy csapat. Természetesen nagyon fontos szempont az is, hogy támadásból – labdavesztés után – milyen gyorsan sikerül visszazárni, visszarendeződni. A világon, a TOP futballban leginkább azon dől el a mérkőzés végeredménye, hogy ki a jobb az átmenetekben.

-  Melyik csapat játékstílusa, játékrendszere tetszett leginkább, amit edzőként szeretnél meghonosítani?

-  A legjobb csapat a kvalitások alapján a brazil volt, a legmodernebb focit a belgák játszották, a legkompaktabb együttes viszont a francia volt. Remek példa volt a horvát csapat szereplése arra, hogy szívvel, akarattal és alázattal szinte bármi elérhető a labdarúgásban (is). Nekem legjobban a belgák játékstílusa tetszett, akik háromvédős rendszerrel játszottak. Egyébként éppen az előbb említett, remekül kivitelezett átmenetek miatt nyerték el tetszésemet Hazardék. A játékuk arra épült, hogy labdaszerzés után a leggyorsabb játékosaikkal, a legkevesebb labdaérintéssel a lehető leggyorsabban jussanak el az ellenfél kapujáig. Ráadásul többször olyan „cselhez” folyamodtak, hogy átadták tudatosan a területet az ellenfélnek a mérkőzések egyes periódusaiban és labdaszerzés után a rendezetlen védelmek ellen kíméletlenek voltak! Szerintem a világbajnokság legjobb csapata a brazil volt, de még ők sem tudtak megbirkózni ezzel a játékkal. A legegységesebb csapat viszont a francia volt, ők játszották a legtudatosabb „célfutballt”, nem a szép játékra, hanem az eredményességre koncentráltak, amely végül is meghozta számukra a világbajnoki győzelmet.

- A világbajnokság üde színfoltja volt több tehetséges fiatal játékos „berobbanása”, ugyanakkor néhány világsztár – hogy finoman fogalmazzunk – igencsak gyenge produkciót nyújtott. Ez utóbbinak mi lehetett az oka?

- Két megjegyzésem van; az egyik, hogy a fiatalokat a lehető legkorábban be kell „dobni” a mélyvízbe, amivel én teljes mértékben egyetértek. Meg kell adni számukra a bizalmat, a játék lehetőségét, hiszen az utánpótlásedzők a felnőtt labdarúgásra készítik fel a játékosokat. Ez igaz a profi vagy amatőr játékoskarriert választókra egyaránt. A fiatalok képzése 18 éves korukig tart, ekkor válnak felnőtt játékossá, s ez igaz, ha a megye kettőben vagy az NBI-ben, esetleg a spanyol bajnokságban, netán a brazil válogatottban játszanak. Ahhoz, hogy a fiatal tehetségek be tudjanak robbanni a válogatottba, a világ élvonalába, már 6-7 éves koruktól tudatos szakmai munkára, és óriási bizalomra van szükség. A másik megjegyzésem; a sztárok rengeteg, szinte kivétel nélkül 50-60 mérkőzéssel a lábukban érkeznek a vb-re, amelyet mindig a nemzeti bajnokságok, kupa sorozatok után rendeznek. Ez óriási teher számukra, ez is szerepet játszhatott abban, hogy nem tudtak igazán maradandót alkotni. A következő, a katari világbajnokság lesz az első, melyet télen, a bajnokságok közben rendeznek.

-  Én ehhez annyit tennék hozzá, a teljesítmény béli különbségben meghatározó lehetett az is, hogy a világsztárok klubjaikban, a TOP bajnokságokban szinte valamennyi játékos hasonló képességű, mint ők, míg a válogatottban szerephez jutókról ez közel sem mondható el.

-  A labdarúgás a legnépszerűbb és legnézettebb sportág a világon, még az olimpiát is megelőzi. Labdarúgó szakmai szempontból viszont nem a világbajnokság a legrangosabb, legnívósabb torna, hanem a Bajnokok Ligája. Az viszont tény, hogy a vb a szurkolók, a nemzetek számára érzelmi csúcspont, az összefogás, az együvé tartozás mámorító érzésével ajándékoz meg százmilliókat. Nagyon jó a felvetés, mert a nemzeti válogatottak valóban más kategóriát jelentenek, mint a Bajnokok Ligája, a TOP csapatok versengése.

-  Több éves játékos és edzői múlttal a tarsolyodban irányítod a fiatal labdarúgók felkészítését. Adódik a kérdés: mi az edzői ars poeticád?

-  Legfontosabbnak a nevelést tartom. Az utánpótlás korú labdarúgó életében a szülő, a tanár után a harmadik legfontosabb személy az edző. Meggyőződésem, hogy nevelnünk kell a gyerekeket, és egy víziót, egy jövőképet kell felrajzolni számukra, hogy a labdarúgásban mit érhetnek el. Nem feltétlenül a profi játékoskarrier a cél – persze az is cél -, hanem a közösséghez tartozás szellemének kialakítása, az egészséges életmód megszerettetése, a prevenció, a megelőzés és a sportág megszerettetése. Természetesen mindenki előtt nyitva az ajtó, hogy profi karriert fusson be Magyarországon vagy külföldön, ám ez egy hosszú folyamat, amely nagyon-nagyon sok munkával jár. Az én ars poeticám az, hogy az alapoktól kell építkezni. Azt vallom; ha dolgozol, annak meglesz a gyümölcse, ha nagyon sokat dolgozol, akkor nagyon sokat kapsz vissza. Igyekszem ezt a mentalitást, ezt a szellemiséget átadni a gyerekeknek, elfogadtatni velük, ha minél többet dolgoznak – és ez igaz az élet minden területére -, akkor annál többet kapnak vissza.

- Minden feltétel adott az utánpótlásneveléshez, a fiatal labdarúgók szellemiségének formálásához, neveléséhez a VS Dunakeszi berkein belül?

- Immár az ötödik bajnoki idényben tevékenykedem a dunakeszi labdarúgásban. Az alapoknál, egészen a kicsik felkészítésével kezdtem, általános iskolában voltam sportcsoportvezető, onnan kerültem az egyesülethez, ahol edzőként dolgozhattam. Korábban az egyik kollégámmal közösen indítottuk el a Dunakeszi Ovi-foci programot, nagyon jó alapokat sikerült kiépíteni. Ezt ma már Fehér Tünde viszi tovább sikeresen. Szakmai munkám sikereként említhetném meg, hogy nagyon sok általam trenírozott vagy felfedezett srác iránt van érdeklődés akadémiákról (vagy már valamelyik akadémiához került is), hogy a teljesség igénye nélkül egy párat említsek: Sz. Varga Máté, Simon Balázs, Ort Péter, Érsek Richárd, Érsek Gergő, Hudra András, Zöld Bálint, Szamkó Marcell, Vattay Bence és nyugodtan írja le, hogy fogunk még róluk hallani… Amire hasonlóképpen büszke vagyok, hogy két éve elkezdtem az U14-es korosztály edzéseit irányítani, amely az elmúlt időszakban a Pest megyei bajnokságban egy aranyéremmel és ezüstéremmel büszkélkedhet. De a legnagyobb büszkeséggel mégis az tölt el, hogy a csapatunkhoz folyamatosan jönnének a gyerekek, nem hogy lemorzsolódás nincsen, hanem olyan jó hírünk van, hogy rendszeresen megkeresnek szülők hogyan tudnának hozzánk igazolni, ennek a közösségnek a tagjai lenni. Ennél nagyszerűbb érzés egy edzőnek nem is lehet! A gyerekek kiválasztódása már az iskolákban megkezdődik, akik szinte kivétel nélkül dunakeszi lakosok vagy Dunakeszi agglomerációjához tartoznak, ezer szállal kötődnek a városhoz, a helyi közösségekhez.

A szakmai sikernek, a fejlődés eredményének köszönhetően a 16-17 éves fiatalokból álló U17-es csapatunk az országos bajnokságban indulhat, ahol nagy nevű egyesületek, utánpótláspótlásnevelő klubok együtteseivel játszhatunk. Büszkén mondhatom, hogy ez annak a tudatos szakmai és sikeres egyesület irányítási modellnek és munkának az eredménye, ami a VS Dunakeszi-t jellemzi. Két sporttelepünk van, ahol magas színvonalú munkát tudunk végezni. Négy - villanyvilágítással ellátott - füvespályánk van, mind a két helyen gyönyörű öltöző komplexum fogadja a játékosokat, a gyerekek számára az egyesület biztosítja a felszerelést. Ideálisak az utánpótlásnevelés feltételei.

Azt szoktam mondani; szakmai szempontból is vonzó lett Dunakeszin futballozni. Még azok számára is, akik korábban Újpesten, Vácon vagy a Vasasban játszottak. Ez óriási lehetőség és kihívás mindannyiunk számára, de szerencsére a srácok nyitottak, fogékonyak az újra, nagyon szorgalmasok az edzéseken. Nagyon jó közösség alakult ki az elmúlt két év alatt, csak elismeréssel szólhatok a szülők segítő együttműködéséről, akik a VS Dunakeszi elnökségéhez hasonlóan támogatják munkámat. A feltételrendszer kiváló, nekem csak a szakmai munkára, a fiatalok „pallérozására” kell koncentrálnom. Annak pedig külön örülök, hogy ifj. Albert Flórián vezetőedző irányításával a felnőtt csapat feljutott a Pest Megye I. Osztályba, amely újabb fejlődési lehetőséget kínál tehetséges fiataljaink számára. Utánpótlásnevelő edző számára nem is lehet nagyobb szakmai öröm, hogy játékosai a felnőttek között is jól szerepeljenek egy-két éven belül. De az is a szakmai sikerek közé tartozik, hogy az elmúlt két évben – minden idényben – két-három fiatalt elvittek az akadémiák, ami gazdasági szempontból is előnyös az egyesületnek.

- Mikor kezdődik az U17-es csapat számára a felkészülés az országos bajnokságra?

-  A hathetes nyári felkészülési időszakban két héten keresztül napi két edzéssel készülünk napközis rendszerben, utána pedig folyamatosan heti öt tréning lesz az ősszel induló bajnokság ideje alatt is. Véleményem szerint – amit elmondtam a játékosoknak is – a csapat tudása, a közeg, amelyben dolgozunk, és a szülők támogatása alkalmassá teszi az együttest, hogy az élmezőnyben végezzen a bajnokságban.

-  Jól érzékelhető, hogy a mai futballban csak az lehet sikeres játékos és edző, aki folyamatosan gyakorol, aki állandóan tanul. Te is követed ezt a szakmai elvárást és felfogást?

-  Természetesen. Az állandó tanulás, az elismert edzők munkájának figyelemmel kísérése nélkül nem lehet előrébb jutni. Ebből a szempontból igen szerencsésnek érezhetem magamat, hiszen a családomban is van labdarúgó szakedző és B licencel rendelkező a nagybátyám Kárpáti Imre, az egyik legjobb magyarországi utánpótlás edzővel, Szapor Gáborral pedig heti szinten konzultálok szakmai kérdésekben. De meg kell mindenképp említenem a korábbi edzőmet az osztrák Peter Kautzner-t is, aki az SK Rapid Wien csapatánál dolgozik és az internet segítségével rendszeresen cserélünk szakmai anyagokat, sőt edzéslátogatáson is jártam már nála. Az MLSZ szervezésében számos külföldi edző előadásain keresztül is betekintést nyerhetünk a spanyol vagy más országok szakmai munkájába, legutóbb az egyik kedvenc csapatom a Barcelona utánpótlás felépítéséről tartottak bemutatást a Groupama arénában. A képzések, a tanfolyamok, a szakirodalom tanulmányozása mellett én például rengeteget járok kollégáim edzéseire is. Aki komolyan veszi az edzői hivatását, az folyamatosan képezi magát, mert aki nem így gondolkodik, az lemarad, és kikerül az óriási tempóban fejlődő labdarúgás vérkeringéséből. Bízom benne, hogy az országban dolgozó utánpótlásnevelő edző kollégáim tevékenységének (is) köszönhetően újra feltűnnek olyan kiváló tehetségek, mint amilyen Albert Flórián, Farkas János, Mészöly Kálmán, Törőcsik András, Nyilasi Tibor, Détári Lajos vagy a legutóbb visszavonult Gera Zoltán volt, s akkor talán, ha 2022-ben még nem, de a 2026-os labdarúgó világbajnokságon újra a magyar nemzeti tizenegyért szurkolhatunk.