A nézőteret megtöltő közönséget Csoma Attila, a művelődési központ igazgatója köszöntötte, méltatva a Szent Iván éjjelére meghirdetett zenei program jelentőségét.

   Ha nem is az egész éjszakát, de a késő estét a zene bűvöletében tartotta meg a zenekar. Képletesen szólva a kitűnő hangzással megszólaló együttes Farkas Pál vezényletével képzeletünkben elűzte az év legrövidebb éjszakáját s ünnepelte a napfelkeltével eljövő fényt, világosságot.

   A koncert első száma a manapság kevéssé ismert magyar komponista, karmester, hegedűművész és zenetanár, a Szlovákiához tartozó Bártfa város szülötte, Kéler Béla Rákóczi nyitánya volt. A zeneszerzőről annyit, hogy az 1800-as évek második felében korának sikeres, részben szórakoztató szalonzene alkotója, egyébként komoly szimfonikus művek szerzője, a bécsi udvar legmagasabb méltóságainak elismerését is kivívta. 1856-tól négy éven át katonakarmesterként tevékenykedett a Monarchia 10. gyalogezredében, ahonnan egészségügyi okok miatt kellett leszerelnie. A koncerten hallott műve ősbemutató is volt, ugyanis – miként azt Farkas Pál elmondta – a zenekar Bártfára készül Kéler programmal, s előadásukra a Világörökséghez tartozó városközpontban lévő katolikus templomban kerül sor. A romantikus Rákóczi nyitányt főpróbaként játszották el, nagy sikerrel.    

   Liszt Ferenc Les Preludes című szimfonikus költeménye a zeneszerző egyik legtöbbet játszott műve. Az egy tételes darabban a halál, mint örök emberi sors jelenik meg, ezt követi a boldog szerelem gondolata, majd a harci téma következik a rézfúvósokkal, s végül a zenekar erőteljes megszólalásával a győzelmet ünnepelhetjük. A közönség pedig a mű előadását vastapssal ünnepelte.

   Felix Mendelssohn Szentivánéji álom című zenekari szvitje – melynek bemutatására 1843-bankerült sor – a Shakespeare-i vígjáték tündérvilágának tökéletes illúziót keltő megjelenítése. Ezúttal két tétel, az intermezzo és a Nászinduló hangzott el. Miként a színdarabban, úgy a zenei megszólalásban is megjelent a sajátos angol tündérvilág, az athéni kézművesek bolondozása és a szerelmi bonyodalmak varázsa. A Nászindulóhoz pedig nem sok hozzáfűzni való van, hiszen az esküvők elmaradhatatlan részeként él a köztudatban manapság is.

   A nagy orosz zeneszerző, Muszorgszkij Éj a kopár hegyen című hangverseny fantáziája „mozgásba hozta” a közönség fantáziáját is. A művet Gogol Szent Iván éj című drámája ihlette s a borzongató zene megjelenítette az éjszakában megnyíló temetői sírokból kikelő szellemek világát. A boszorkányszombatot megülő lelkek hódolattal köszöntik uralkodójukat, a Sátánt ám az orgia tetőpontján megszólaló templomi harang visszakergeti mindannyiukat a föld alá s a szinte tomboló akkordokat lecsendesítő gyönyörű harmóniákkal köszönthetjük a napfelkeltét, a fény visszatértét. Dicsérve az egész est nagyszerű zenekari előadását, talán ebben a darabban érezhettük leginkább azt a rendkívüli koncentráltságot, ami az együttes sajátja.

   S mintegy csattanóként, végezetül a huszadik század egyik kiemelkedő alkotója, Arthur Honegger Pacific 213 című, alig több mint nyolc perces műve szólalt meg. Ihletője egy gőzmozdony volt, ami a huszadik század első felének technikailag már tökélyre fejlesztett járműveként rótta a világ vaspályáit. A mű a legendás mozdony elindulásával kezdődik, pompás hanghatások sorozatával érzékelhetjük a vonat felgyorsulását, 120 kilométeres óránkénti sebességgel történő száguldását, majd a megérkezés lelassuló tempóját. Csak gratulálni lehet e különleges alkotás műsorra tűzéséért.

   Itt teszünk említést a vetítésekről. Megszokhattuk már, hogy Somogyi Ágnes zenekari titkár a korábbi hangversenyek kísérő látványaként is mindig a zeneszámok hangulatát növelő vetített képek összeállítójának mestere. Most is így volt, mindegyik darab „megkapta” a stílusban tökéletesen igazodó látványvilágot, képileg talán a Honegger mű volt a legkülönlegesebb, hiszen itt a valóságos mozdony bravúros operatőri munkával láttatott működését figyelhettük meg.

   A ráadás most sem maradhatott el. Az idei esztendő 60. koncertjét produkáló zenekar visszatért Kéler Bélához és a katonazenekari motívumokat is felhasználó Katonaélet című zenekari darabbal köszönt el az egész esti előadástól fellelkesült közönségtől.

   A koncertet ezúttal is Dunakeszi Város Önkormányzata, a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma, a Dunakeszi Járműjavító Kft. valamint a művelődési központ támogatta. A Köröndi esték következő előadása július 13-án lesz, akkor filmzenéket szólaltat meg a zenekar.