– Dunakeszin a Bárdos Lajos Általános Iskolában, és az akkor még ugyanott lévő gimnáziumban tanultam. Az érettségi évében kerültünk át a zöld iskolába, mai nevén a Fazekas Mihály Német Tannyelvű Nemzetiségi Általános Iskolába. A sikeres felvételi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológia-földrajz szakán szereztem diplomát s ezt követően, 1990-ben kezdtem tanítani a Radnótiban. Akkor Szabados Miklós volt az igazgató.

   – Miért választotta a pedagógus pályát?

   – Mindig tanár akartam lenni. Az édesanyám családi körében voltak pedagógusok s ő mondta, hogy ez jó szakma, sőt, hivatás. A szüleimet Dunakeszire sodorta az élet, édesanyám váci, a bíróságon dolgozott, édesapám Túristvándiban született, ő a Vagongyárban dolgozott.

   – Eredendően itt szeretett volna tanítani?

   – Ez volt az elképzelésem, és örülök, hogy így alakult. A kollégák befogadtak nagyon segítőkészek voltak, főleg a volt tanáraim. Akkor még nem volt ilyen jó iskola, az országban a 160-170. helyen állt. De lassan sikerült feljebb jutni. Nagyon jó a tantestület, baráti közösség is. Kezdésnek mindjárt lett egy osztályom, Aztán folyamatosan voltam osztályfőnök, utoljára három éve.

   – Sok-sok volt tanítvány köszönhet önre az utcán…

   – Fura dolog, ha az ember ennyi év után megszámolja, hány tanítványa is volt. Nekem ez már összességében, az osztályaimmal együtt ezer fölött van.

   – Milyen feladat osztályfőnöknek lenni?

   – Nem könnyű, hiszen harminc-harmincöt gyereknek kell a sorsát rendezni, minden gondját-baját megoldani. Viszont kap az ember sok-sok szerető diákot. Kétszer volt nyolc évfolyamos osztályom, ami még komolyabb kihívás, látni a tíz éves gyerekeket felnőtté válni.

   – Említette, hogy annak idején a gimnázium a százvalahányadik helyen volt. Most pedig…

   – Büszkén mondhatom, hogy legutóbb országosan a huszonkettedikek voltunk. Akkoriban vidéki kis gimnázium volt az intézmény. Húsz-huszonöt gyerek járt egy osztályba, s nem mindenkinek a továbbtanulás volt a célja. A fejlődésen sokat lendített a nyolc osztályos gimnázium bevezetése, ide nagyon tehetséges gyerekek kerültek. Ez a rendszer önmagát húzta felfelé, s egyre jobb teljesítményeket lehetett elérni. Persze a kollégák is igényesebb munkára voltak kényszerítve. Akkoriban elsősorban dunakeszi, fóti, gödi jelentkezők jöttek, most már Budapesttől Szobig érkeznek a felvételizők. Általában ötszörös a túljelentkezés. Korábbi években csak két osztályt tudtunk indítani a nyelvi előkészítős osztályoknál, az idei évtől már hármat.

   – Akik bekerülnek, azok megfelelnek a követelményeknek.

   – Két mutatónk is van. Az egyik, hogy nálunk gyakorlatilag nincs lemorzsolódás. Bukott, évet ismétlő tanuló nálunk ismeretlen. És az is fontos, hogy száz gyerekből kilencven biztosan felsőfokú tanulmányokat folytat.

   – Mikor kapta a megbízást, hogy helyettes legyen?

   – Tíz éve kért fel erre Varga Tibor igazgató. Akkor úgy egyeztünk meg, hogy a meglévő osztályomat végig viszem, de újabbat már nem vállalok.

   – Mire gondolt, amikor felkérték, igazgatónak?

   – Valamennyire várható volt, Tibor azt szerette volna, ha belső pályán fut tovább az iskolavezetés. Én már 2001-ben megszereztem a közoktatás vezetői másoddiplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Nagyon jólesett, hogy a tantestület száz százalékban támogatott a választáskor.

   – Mi a jövőképe?

   – Ez sok mindentől függ. Még alig telt el egy év, de szeretném sokáig vezetni az iskolát. Az eredmények tükrében a fejlődésnek nagyjából a csúcsa közelébe értünk. A legjobbak között lenni nagy kihívás. Azt a célt tartom szem előtt, hogy ezt az előkelő pozíciót megtartsuk az elkövetkező években és választ tudjunk adni azokra a kihívásokra, melyeket majd az új oktatási törvény és az új jogi változások hoznak. Tudjuk tartani a jelenlegi nyelvvizsga számot, vagyis hogy minden tanulónak legalább egy középfokúja legyen, illetve felsőfokú nyelvvizsgákat szerezzenek. A jövő valahol ott van, hogy legyen majd iskolabővítés és alkalmazkodjunk az új elvárásokhoz úgy, hogy a tantestület is egységes maradjon.

   – Milyen jellegű bővítésre gondolt?

   – Létszámbővítésre, valamint új tantermekre. Úgy vélem, van erre reális esély.

   – Megtudhatunk valamit a családi hátteréről?    

   – Vácon élek a családommal, onnan járok be. Van egy tíz éves kislányom, Nyiri Hanna Dóra, és egy hét éves kisfiam, Nyiri István Gergő. A feleségem az IBM-nél dolgozik logisztikus.

   – Valamikor Dunakeszin élt?

   – Családi okok miatt költöztem Vácra. Korábban egy ciklusban önkormányzati képviselő voltam. Most is szeretem Dunakeszit, nagyon fontosnak tartom a környezetvédelmet, annak idején tíz évig a környezetvédelmi bizottság tagja voltam, illetve vezettem azt. Próbáljuk ezt a szemléletet behozni az oktatásba. Fontos az, hogyan gondolkodnak fiataljaink a világról. Nyitottnak kell lennünk és kell, hogy értsük világunkat, felelősen vagyunk érte.