A költészeté, mely visszatekintve műfaji szempontból is irodalmunk rendkívül gazdag tárháza. Balassi Bálinttól Csokonai Vitéz Mihályon, Vörösmarty Mihályig, Petőfi Sándortól Arany Jánoson át Ady Endréig, Babits Mihálytól Nagy Lászlóig sorolhatnánk még számtalan névvel azokat az alkotókat, akik műveikkel beleírták nevüket a költészetünk aranykönyvébe.

   De mivégre a vers az olvasónak? Gyönyörködésre, töprengésre, felismerésre, továbbgondolásra, olyan szellemi táplálékra, ami gazdagabbá teszi érzelmeinket, erősíti gondolkodásunkat. De manapság, az agyontechnicizált világunkban van-e még létjogosultsága a versnek? Az okostelefonok, az internet, a facebook világában figyelünk-e még egy szépen cizellált, tökéletesen megformált szonettre? Persze, az iskolában, irodalomórákon a tanárok még bizonyára mindent elkövetnek, hogy egy-egy költemény értéke, értelme eljusson a diákokhoz. Ám azt már nem tudjuk, hogy ez az érték maradandóvá nemesedik-e, vagy tovaszáll, mint a léggömb?

   Ki-ki döntse el magában, kell-e a vers? Reméljük, kell! Mindenesetre Dunakeszin, a tanintézmények immár harmadik éve ünnepelték ezt a szép napot, – miként az országban sok helyütt – közös versmondással, ragyogó napsütéses időben a Fő téren. Most is összegyűlt a diáksereg – ezúttal zömében a Dunakeszi Szent István Általános Iskola felső tagozatosai, hogy közösen elmondják a Születésnapomra című költeményt. Ezúttal Deézsiné Telek Ágnes felső tagozatos igazgatóhelyettes szervezte és lelkesítette a fiatalokat. Köszöntőjében Laczkovich Krisztina igazgató asszony a vers, a költészet fontosságáról beszélt, remélve, hogy a diákság gondolatvilágában helyet kap egy-egy szép költemény.

   S aztán együttesen, értelmesen elhangzott a kiválasztott költemény, melyet együtt mondott a diákokkal Dióssi Csaba polgármester is. S aztán ő és munkatársai az eseményt követően Smile palacsintával lepték meg a fiatalokat.