Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelgő múltidéző VII. Dunakeszi Viadal idén is nagy érdeklődést váltott ki a város diáksága és felnőtt lakossága körében, akik a kellemes tavaszi időben kíváncsi érdeklődéssel vették körbe a csatateret.

A hagyományoknak megfelelően idén is felsorakoztak a csatába induló csapatok a katonai és a polgári vezetők előtt. A huszár kapitány jelentése után Dióssi Csaba polgármester, Tuzson Bence államtitkár és Csereklye Sándor huszár alezredes tartott díszszemlét. A himnusz elhangzása után a hagyományőrző csapatokat Dunakeszi polgármestere köszöntötte, majd megnyitotta a VII. Dunakeszi Viadalt.

Tuzson Bence, a város országgyűlési képviselője beszédében emlékeztette az ünneplőket a 170 éve, 1848. március 15-én történt forradalmi eseményekre. Több emberöltő telt el azóta, ám március idusát mindmáig az ifjúság, a fiatalok ünnepeként tartjuk számon, hiszen ők voltak azok, akik kivívták Magyarország szabadságát – mondta. Kiemelte a kor fiataljainak történelmi cselekedetét, akik nélkül ma nem beszélhetnék magyar nemzetről. – Szabadságunkért vívott minden küzdelmünk, haditettünk, cselekedetünk 1848 márciusának szellemiségéből táplálkozott. S ez a szellemiség határozza meg a mai Magyarországot is – jelentette ki. Tuzson Bence kiemelkedő jelentőségűnek nevezte, hogy megemlékezünk a váci csatáról. – A gyerekekkel együtt emlékezni, ünnepelni mindannyiunk számára belső ünneplést is jelent, hiszen együtt, közösen éljük meg magyarságunkat, nemzettudatunkat – mondta.

Rövid köszöntő után megkezdődött a „csata”, melyet nagy izgalommal vártak a diákok, akik számára a szervező Dunakeszi Programiroda még lelátót is építtetett, hogy a kisebbek is élvezhessék a korhű ruhában öltözött csapatok összecsapását.

A csatát magyar és osztrák tüzérségi párbaj vezette be, melyben eleinte a császári csapatok jeleskedtek. Hangos ágyúdörgést és puskaropogást visszhangzott a Duna, a fegyverek füstje ellepte a csatateret, melyen bátorító kiálltással rohamozta az ellenség állásait a magyar és az osztrák gyalogság. Az ágyúk tűzétől kigyulladt, majd teljesen leégett egy közeli falu. Már hosszú ideje vívták élet-halál harcukat a gyalogos alakulatok, amikor óriási robajjal megérkeztek a huszárok és a fehér vértesek, melyek drámai küzdelmét a magyarok nyerték meg.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban résztvevő honvédők hőstette előtt tisztelgő váci és mogyoródi hagyományőrzők látványos „csatája” óriási sikert aratott a diákokok körében, akik maguk is részesei lehetettek a „történelemnek”, hiszen a felső tagozatos osztályokból toborzott ifjú „katonák” piros és fekete csákóban többször is összecsaptak egymással… A csatának nem volt győztese, ám a példaértékű hagyományápoló rendezvénynek kicsik és nagyok, diákok és felnőttek egyaránt a nyertesei, mert megerősítette nemzeti önazonosságunkat.